Monday, March 8, 2010

Próbálok nagyon

örülni most ennek a hóesésnek, ami napok óta folyik. Jólvan, jólvan. Végül is tényleg szép. Mint egy képeslap, olyan nagyon szép.
Annak örülni, ami van, ez annyira elcsépelt és nekem mégsem az, mert ez nekem harc.
Akinek el kell jönnie, az meg fog érkezni.
Akivel találkoznom kell, azzal találkozni is fogok.
Ha tényleg úgy van, ahogy mások tudni vélik, én is érteni fogom egyszer.
Hinni abban, hogy a csend tele van még meg nem érkezett szavakkal.
Úgy menni végig minden nap a megszokott helyeken, mintha először és utoljára tehetném.
Ilyesmik.



6 comments:

penzesbea said...

Gyonyoru elcsepelt igazsagok,konnyu oket kimondani. Teljesen megertelek. Ha ugy ertem, ahogy te erted:)

kiddos said...

latom gyakorolod a fokuszolast. meg ha lehet, hogy megszokott, hetkoznapi, periodikus, regota lejaratott, s raadaskent nincs semmi uj a nap alatt, a szep megis ott diszeleg. s varja, hogy eszreved. ugyesen kacsintasz eme szepseg fele. kitartas :)

Bodza said...

Köszi, Márta. :o) Nálunk majd másfél méteres még mindig,(eddig még egy centit sem olvadt) és egyre esik. Akkor én sem adom fel...

márta said...

Nekem nehéz kimondani az elcsépelt igazságokat, ha mégis megteszem, azt jelenti, megszenvedtem velük.

Köszi, hogy szóltatok hozzám.

:)

Monika said...

Költő vagy Márta!!!......Megint beletaláltál a gondolataimba....

Rena said...

Ez olyan szép :) és még igaz is.