Tegnap este

nem tudtam kivárni, míg ágyba bújnak a gyerekek, annyira bele vannak mostanában merülve a pompomkészítésbe. Lassan tele lesz a ház kis pompomokkal, kis fonalszöszmelékekkel, de csak készülnek és készülnek az újabbak. Szeretem, hogy ennyire bele tudnak merülni valamibe. Megígértem nekik, ma hímezni fogunk, van már mindegyikünknek hímzőkerete és pont olyanok leszünk, mint valami nőegylet.
Az egyetlen hátulütője ennek a nagy lelkesedésnek az, hogy nem akarnak velem kertbe jönni. De ha cukorkát ígérek, akkor jönnek.
Múlt évben el voltunk utazva a fehér jácintok nyílása idején és a másik két virágfélét sem láttam tavaly. Annyi ilyen kék pici virág van és olyan nagyon szépek. Még nem veteményezek, mert múlt évben túl hamar szórtam el a magokat és nem lett belőlük semmi. Szóval most még várok, addig is elkészítettem az ajtódíszt, meg nézelődöm, mert a nagy dolgok mindig pont ilyen haszontalan szemlélődéssel kezdődnek. Remélem.