Ha itt lennél, töltenék neked is egy csésze teát. A háttérben halkan szól a rádió. Az összes mécses ég, s az összes kis égő is - korán sötétedik odakint. Ma már nem kell menni sehova.
Megkérdezném, hogy vagy, megkérdeznéd, hogy vagyok.
És akkor elmondanám, hogy utolsó pillanatban szinte mégsem adtam oda a munkatársaimnak, a zenetanárnőnek, s az összes többi, csak felületes kapcsolatban levő ismerősömnek kis ajándékaimat.
Semmi különös, csak egy-egy mézeskalács, csak a képeslapjaim.
Semmi különös, csak kis darabkái a lelkemnek, amit amúgy nem mutogatok, nem tudnak róla, nem ismerik.
Hogy mi az, ami nevetséges, pillanatnyi kis félelmeimen átlendít, magam sem tudom. Számomra is meglepő.
Talán csak annyi, hogy itt egyáltalán nem rólam van szó.
Ahhoz az örömhöz való hűségről van szó, ami nem engedi, hogy visszaforduljak, ha már eddig eljutottam, vagy elkeseredjek, ha körülöttem ingadozik a hangulat, márpedig, nekem elhiheted, ingadozik, minél többen vagyunk, annál jobban.
Ilyesmikről beszélnék, ha itt lennél, s megkérdeznéd, hogy vagyok.
(S te, miről mesélnél?)
15 comments:
Arról, hogy türelmetlenebb vagyok, mint máskor...
..., hogy a nagyom beteg lett, hát persze, mikor máskor?
..., hogy a picim dalokat harsogva (vízkereszt óta) várja a karácsonyt, tán soha ennyire, mint most.
..., hogy a férjem olyan sokat van távol, hogy csak éjszaka, késő éjszaka tudunk pár gondolatot cserélni.
Türelmetlenül várom a csendes, itthon üldögélős, békés napokat. A csillogó, összebújós ünnepnapokat.
(((...és, hogy hosszú idő után először találtam csillagszórót. Vettem egy rahedlit. Ez az én ajándékom. Legfőképp azt hiszem, magamnak. Bevallom.)))
Legyen meg az az alázat, és tartsuk a tudatunkban azt, hogy az ünnep valóban nem rólunk szól.
Elmondanám,hogy végezni fogok mindennel, jut idő még pár óra csendre is szenteste.
Azt is elmondanám, hogy sajnálom, hogy nem most kezdődik újra advent.
Továbbá, hogy jó blogos közösséghez tartozni.
...én meg - miután picit zavartan elmerengenék a tea gőzében, csendben halkan, elmesélném neked, milyen különleges lett ez az adventem, hogy el sem tudom hinni, ennyi idős koromban érint meg valami, amitől kiejtem a szervezőlapátot a kezemből, és elfelejtem a magamnak állított feladatok magam-általi pipálgatásait, a magam-programozott csendességeit szentestei megtervezett áhítat-idővel)...helyette viszont most volt először templomban éneklés...és közben valami - tőlem független - ami hatott, LÉTEZETT, megszólított...tanított
...elmondanám, hogy mekkora öröm van a lelkemben, mivel holnap hazaérkeznek húgomék...4 hónap után újra találkozunk...
... elmondanám, hogy béke és nyugalom van most a házunk táján, várjuk a kisJézus megszületését...
...elmondanám, hogy holnaptól én sem dolgozom...
... és végül, de nem utolsó sorban elmondanám, hogy mennyire de mennyire hálás vagyok a JóIstennek ezért az évért (is) !
Köszönöm, Márta, hogy megszólaltattál minket :)
Először is bemutatkoznék. Elmondanám, hogy bő egy éve olvasom az írásaidat, amiket nagyon szeretek. Megköszönném, hogy beengedsz a világodba. Elmondanám azt is, milyen sokat kapok tőled.
Elmesélném, milyen zaklatott volt az utolsó két hét a munkahelyemen, és milyen nyugodt volt itthon az elmúlt pár nap.
Elmesélném azt is, hogy idén először fogom én készíteni a karácsonyi kalácsot. Anyukám receptje szerint. Eddig is sütöttem már, de nem karácsonykor.
Bizonyára sok mást is elmesélnék, ami menet közben eszembe jut.
Áldott karácsonyt kívánok!
Lehet, hogy én nem is kérdeznék semmit. Csak odakucorodnék melléd és hallgatnánk együtt a csendet, miközben forró teát szürcsölgetnénk.
Tudom, jól meglennénk.
Hiányoztok :)
Azt hiszem, hogy én is csatlakoznék Hozzád és Csillaghoz.
Áldott, békés Ünnepet kívánok neked, nektek! :)
..de szívesen ott lennék!:)azt hiszem, hogy neked bármit elmondanék...de legszívesebben csak hallgatnálak:)
Elmesélnék mindent ami nem fér bele a levelekbe :-D reggelig tartana
Remelem egyszer teazhatok veled
Köszönöm! :)
Az én teám kihűlne, annyira élveznélek benneteket... :)
Áldott karácsonyt kívánok egész kedves családodnak!
Nagyon szeretem az írásaidat!
A mostaniban ez a kedvenc: "az örömhöz való hűség". Én éppen most össze vagyok kicsit vazarodva, az egyensúlyom megingott. Sok év után megálltam, és visszanéztem, a 7 évvel ezelőtti döntésemre. Elbizonytalanodtam, hogy jól léptem e. Önvád, bizonytalanság, ilyen belső dolgokkal küzdök úgy, hogy közben tudom, hogy nincs erre okom. A soraid megnyugtató, lassító balzsamként hatnak rám. (Semmi különös.. csak elbizonytalanodtam, hogy nem tettem e rosszat, nem fosztottam e meg a hozzátartozóimat egy élettől, amikor hazaköltöztünk. Miközben tudom, mindenki jól van, és boldog, aranyos. Nem tudom miért érkezett ez a felkavaró érzés, hogy nem lenne e ott jobb nekik.) Nagyon jó lenne inni veled egy teát. Te hogy vagy?
Most, a mai történéseim után visszakerestem -e sorokat és én sem fordulhatok vissza :-) sok-sok szép tavaszi napot kivánok ! Gabi
De jó. :)
Post a Comment