Ki nem állhatom a "nincs időm" és a "stressz" szavakat, ebben a kombinációban meg főleg - természetesen én is rendszeresen használom mindegyiket. Pedig tényleg számít, hogyan beszélek és írok.
Ha nincs sok pénzem, nem egy olcsó, nagy, műanyag ajándékot fogok venni, hanem valami aprót, ami az apróságához képest értékes.
Az általános stresszhangulatba igyekszem nem belerángatódni - tudom, tudom, jó lett volna már tegnap befejezni annak a cégnek a könyvelését, de míg minden részletet meg nem értek, nem csapom össze, hosszú távon így éri meg mindenkinek. Lassú víz partot mos.
S ha nincs elég időm, - pedig ugyanannyi van nekem is, mint mindenki másnak, 24 óra/nap - akkor abban a kevésben ne fecsegjek, de mondjak legalább egy olyan mondatot, ami szép, jó, és értelme van. Összesen kilenc percem van megírni ezt a bejegyzést. S mivel ebből hét már eltelt, azzal az imával fejezem be, amivel a mai napot kezdtem egy gyertya fényénél:
Uram, bármit is hozzon ez a nap,
Áldva legyen a Te neved,
Ámen.
(Herr, was dieser Tag auch bringt,
Dein Name sei gelobt!
Amen.)
D. Bonhoeffer (1943, Karácsony)
6 comments:
Óh, de szép....Munkakezdés előtt, kifejezem hálámat irántad...
Köszönöm!
Piroska
Márta, köszönöm ezt a bejegyzést (is). Nagyon szépen írsz, és nagyon egyetértek vele. A kevesebb több - ez jutott eszembe róla. És igen, "számít, hogyan beszélek..." Hédi
igen, a kincs az értékben rejlik, ami talán apróbb, mint a nagy hömpölygésben felszínen láthatók, de értékesebb, mint az egész hömpölygés...
Köszönöm a mai ajándékodat
is
meg a tegnapit is: azt, hogy minden ismerőst meglátogattál, és néhány kedves szavaddal jelezted is. Köszönöm♥
Köszönöm!
Jol esett!
Én ma vizsgáztam. Aktuális volt az ima, nagy megkönnyebbülést adott! Köszönöm! :)Remélem, a te napod csupa szépet hozott!
Post a Comment