Tegnap este sokáig álltam a könyvespolc előtt, néztem, nincs mit olvassak.
Valami klasszikusra vágynék, valamire, ami sokáig tart, valamire, amit nem túl könnyű megérteni, valamire, ami most nincs. Végül az Armen mellett döntöttem, négy éve már elolvastam, akkor még keservesen, szóról szóra fordítva le magamnak. Most nem keserves: jó lesz karácsonyi olvasmánynak.
Ma is korán keltem, főztem egy csésze teát, amit aztán kilötyögtettem, és visszabújtam az ágyba olvasni.
Később, miután felmértem, hogy szó sem lehet gyors rendrakásról, a lassú, alapos takarítás mellett döntöttem. Ablakpucolás, szekrénylemosás, minden, ami evvel jár. Nem sietve, úgysem tudjuk befejezni. Ahogy reggel is olvastam, milyen hosszasan tisztították az optika prizmáit az Armenen, ezt érzem én is:
tiszták az ablakok a nappaliban, mintha a gondolataim is valamivel világosabbak lennének...
Ist mein Leuchtfeuer klar, sind auch meine Gedanken etwas klarer.
(Jean-Pierre Abraham, Der Leuchtturm)
2 comments:
Én is olvasni fogok. Olvasatlan könyvekkel tele vannak a polcok, mind kínálja magát, de szerintem Jókai lesz a befutó. Az ablakaink koszosak, de nem idegeskedem miattuk. Meglátjuk, mennyivel érkezem közülük. Neki se állnék egyébbként, de most úgy érzem, fontos lelkileg, hogy tiszták legyenek. Nem mind, de legalább az a pár, amit úgy igazán szeretek. Kellemes ünnepekre hangolódást kívánok nektek ♥
Csak azt sajnalom, hogy mar visszafele szamlalunk.Koszonom,hogy ajandek voltal szamunkra ebbe az adventi idoszakban, de kerlek ne tedd le a ”tollat”
Post a Comment