Ígértem pósztot a búcsúzásról is, de ezt most nem tartom be, mert nem akarok érzelgős lenni. Sírás volt. Főleg a fürdőbe bezárkózva. De úgy gondoltam ki, hogy már úgyis annyifelé hagytam a szívemből egy-egy darabot, hát Pápán is hagytam egy jó nagyot, de azért hoztam ide is belőle, mert az ember, ha már költözik, akkor nyitott szívvel tegye. Szerintem. Aztán meglátjuk, hogy sikerül a gyakorlatban. Azért beteszek ide egy képet a csodaszép tulipánjaimról, amit a gyüliben kaptam a gyerekektől.
Amúgy meg nagyjából kipakoltunk, összeszereltük a bútorainkat, feltettük a függönyeinket, kipróbáltuk, hogy süt az itteni sütő pizzát meg kuglófot, már felvilágosítottak, milyen fajta szemetet milyen színű zacskóba kell gyűjteni, meg ilyenek. És van net. Amiért csak majd kell fizetni, mert itt is annyira megbízhatónak tűnünk a népeknek, hogy a 60 eurós modemet csak úgy ideadták, és azt mondták, hogy csak majd májusban kell először fizetni az egészért. Mit mondjak...ha nekik megfelel, akkor nekünk is...:)
5 comments:
hat, most dudold halkan a norah kedvencedet: feels like home :)
sok erot a nemethez es az uj vilaghoz.
ha pl. ceylon-ra koltoztetek volna, akkor nem lenne gond a kipakolassal, ott minden folosleges lenne. no, de nehez... s megis az ember azt mondja I will survive :) u2 :)
Jaj de gyonyoruek azok a tulipanok..
Amugy en is kivanom, hogy mihamarabb otthon erezzetek magatokat az uj vilagban.
"Willkommen!":))))
amikor a mi költözésünkre gondolok, ami, ugye, nyáron esedékes, gyakran eszembe jutsz... és hát most azt is gondolom, hogy jó neked, már túl vagy rajta :)
Nagyon vicces a dobozos kep :D
Post a Comment