Thursday, March 6, 2008

Nem tudom, miért

csodálkozom, hogy drágagyermekeim úgy írnak leckét, hogy ahányszor csak tudnak, amilyen indokkal csak tudnak felállnak mellőle, kicsit esznek, kicsit játszanak, kicsit dumálnak, mikor mit. Én is pont ezt csinálom, kicsit blogozok, kicsit csokit kunyerálok tőlük, mert nekik van, nekem meg nincs (már), kicsit ez, kicsit az. Meg ilyenek. Mármint munka közben. Volna mit javítani a hatékonysági mutatóinkon.
Na, és egy ilyen elruccanásnál a következő cetlit találtam Anna tolltartójának támasztva: Mingyárt jövök, bárki is az! Meg ezt is: Itt vagyok, bárki is az!
Azt hiszem, én is gyártok ilyeneket magamnak, és ha Tibi keresne mondjuk a mosogatónál, vagy a vasalóállvány mellett, hát találna egy ilyen kis tájékoztatást, és akkor mindjárt megnyugodna...

7 comments:

Anonymous said...

Hát ez nagyon jó, mármint a cetlik! Sokkal eredetibb, mint a bolti ajtókba akasztott "mindjárt jövök".

Anonymous said...

Szerintem is eredetibb, mint a wc-tetőn hagyott utasítás, hogy "használat után hajtsd le".

Laszlo said...

:)))))

Marta, Marta...

Éosz said...

:-))))))))))))))))))))))))
A lányaid már megint nagyon aranyosak.

Anonymous said...

de en olvastam olyan wc feliratrol is, h csak egy nyomas es nyomas....:D
Amugy tenyleg rettento lelemenyesek, nem kell felteni oket, h nem boldogulnak majd az eletben...:D

Anonymous said...

marmint a gyermekeid, nem is a feliratok...:D

Laszlo said...

de a feliratok is :)))