Ma reggel

mindenfelé (óvoda, iskola , gyerekorvos stb.) bejelentettem, hogy elköltözünk. Úgy érzem, mintha már legalább ezerszer elmondtam volna a mondókámat, talán egyszerűbb lenne magnóról lejátszani, vagy mittudomén. Mindenki sajnálja, meg visszavár, de azért természetesen mindenki sok sikert kíván. Mindenki tudja, mi az illendő ilyenkor.
Aztán nekiduráltam magam EU-s biztosítási kártyát intézni, felkészülve arra, hogy úgy járok, mint ahogy a szegénylegény a mesében. Tudjátok, amikor szeretne egy kis tejet, de a tehén nem ad, csak ha hoz neki füvet, de a rét csak akkor ad füvet, ha hoz neki esőt, de a felhő csak akkor ad esőt, ha hoz neki szelet, de a szél csak akkor fúj, ha....stb. stb. (Nem biztos, hogy pont így van, de az biztos, hogy van egy ilyen mese, és én csak nemrég értettem meg, hogy az egész tulajdonképpen a BÜROKRÁCIÁ-ról szól.) Szóval, nekem is mondták, hogy csak akkor tudnak EU kártyát adni, ha hozok igazolást a MÁK-tól (az a hely, ahol soha, senki nem veszi fel a telefont!), hogy én tényleg főállású anya vagyok. Kicsit értetlenkedtem, meg mórikáltam magam, és csiribú-csiribá, hát kiderült, hogy ha megnézi a számítógépében az ügyintéző, ott bizony simán meglátja, hogy én tényleg benne vagyok a rendszerben. Megspórolt nekem egy utat Veszprémbe, nagyon köszönöm.