Monday, December 1, 2014

1.


Az adventi naptárunk idén utolsó pillanatban készült el. Miután annyiszor elmondtam, idén már tényleg túl nagyok ahhoz, hogy készen vett nyitogatós csokisat kapjanak, saját készítésűre, bocs, de nincs időm, s különben is, vegyünk inkább abból a pénzből meleg zoknit karácsonyra a menekülteknek - egyszóval, az összes logikusnak tűnő érv után mégiscsak készítettem egyet. Számozott zsákocskákkal, benne dióval, mogyoróval, édességekkel, szívet-lelket építő mondatokkal...
Mert a gyerekek sose lesznek túl nagyok egy kis csokoládéhoz.
S lett légyen bármi: Advent idén sem marad el. Itt a blogon sem.
Legfeljebb kissé tökéletlenebb lesz, valamivel hiányosabb, a fontossági sorrendben jóval hátrébbra sorolt, s ha kimarad egy-két nap sem jön el a világvége tán.
A lényeg: hogy ne maradjon el. Főleg a szívek mélyén ne maradjon el.

11 comments:

Klaudia said...

Jaj de jó, hogy idén is lesznek adventi bejegyzések!
A csokihoz sosem túl nagy az ember :) Kellemes adventi várakozást és gyönyörű együtt eltöltött pillanatokat kívánok.

Katalin said...

IGEEN!!!!
és egyetértek
igen:)♥

Éva said...


De jó, mondtam, inkább kiáltottam, mikor megtaláltam az első kis "ajtó" mögötti írásodat, az én/ a mi adventi ajándékunkat!!!
Köszönjük, Márta!

Photograpy and restauration said...

jaj de nagy boldogság!!!

Piroska said...

Örülök neked :) az blogos adventi kalendáriumodnak !

Köszönöm!

iri said...

Orvendek!

Anonymous said...

De jó! Én is úgy várom az adventi bejegyzéseket! Köszönet érte! Üdv. Márta Budapestről

εїз Dominika εїз said...

Amikor megnyitottam a blogod nagyon megörültem,hogy idén is írsz majd adventi szívmelengető gondolatokat. ♥ :)

Eszter said...

Köszönjük! :)

liv said...

Úú, de vártam! :)

Kósa Márta said...

Visszaolvastalak!

Hetek, talán hónapok teltek el, de most nálad jártam.
A karácsonyi csendességben tudja az Ú, hogy mire van szükségem.
Köszönöm, hogy vagy és köszönöm, hogy 24-től az 1-g eljutottam.
Áldott karácsonyt.