Az adventi naptárunk idén utolsó pillanatban készült el. Miután annyiszor elmondtam, idén már tényleg túl nagyok ahhoz, hogy készen vett nyitogatós csokisat kapjanak, saját készítésűre, bocs, de nincs időm, s különben is, vegyünk inkább abból a pénzből meleg zoknit karácsonyra a menekülteknek - egyszóval, az összes logikusnak tűnő érv után mégiscsak készítettem egyet. Számozott zsákocskákkal, benne dióval, mogyoróval, édességekkel, szívet-lelket építő mondatokkal...
Mert a gyerekek sose lesznek túl nagyok egy kis csokoládéhoz.
S lett légyen bármi: Advent idén sem marad el. Itt a blogon sem.
Legfeljebb kissé tökéletlenebb lesz, valamivel hiányosabb, a fontossági sorrendben jóval hátrébbra sorolt, s ha kimarad egy-két nap sem jön el a világvége tán.
A lényeg: hogy ne maradjon el. Főleg a szívek mélyén ne maradjon el.
11 comments:
Jaj de jó, hogy idén is lesznek adventi bejegyzések!
A csokihoz sosem túl nagy az ember :) Kellemes adventi várakozást és gyönyörű együtt eltöltött pillanatokat kívánok.
IGEEN!!!!
és egyetértek
igen:)♥
De jó, mondtam, inkább kiáltottam, mikor megtaláltam az első kis "ajtó" mögötti írásodat, az én/ a mi adventi ajándékunkat!!!
Köszönjük, Márta!
jaj de nagy boldogság!!!
Örülök neked :) az blogos adventi kalendáriumodnak !
Köszönöm!
Orvendek!
De jó! Én is úgy várom az adventi bejegyzéseket! Köszönet érte! Üdv. Márta Budapestről
Amikor megnyitottam a blogod nagyon megörültem,hogy idén is írsz majd adventi szívmelengető gondolatokat. ♥ :)
Köszönjük! :)
Úú, de vártam! :)
Visszaolvastalak!
Hetek, talán hónapok teltek el, de most nálad jártam.
A karácsonyi csendességben tudja az Ú, hogy mire van szükségem.
Köszönöm, hogy vagy és köszönöm, hogy 24-től az 1-g eljutottam.
Áldott karácsonyt.
Post a Comment