A harmadik gyertya.

 

A már megtett és a még előttünk álló út kereszteződésénél gyújtom meg a harmadik gyertyát. Az öröm gyertyáját.

Így félúton már érezni a fáradtságot. Már látni, mi az, amit a sok ragyogó terv közül szép csendesen elengedünk. 

A harmadik gyertya eszembe juttatja: az örömnek fénye van. Mutatja az utat.

Erőt ad a terhek hordozására. Bizonyítéka annak, hogy itt mindenkinek különleges, egyedi feladata van, mégpedig az, aminek a végzése folyamán elfeledkezik önmagáról. Nem nézi az órát, nem számolja a perceket. Életre kel. Kivirágzik.

Végiggondolom, csendes hálával, a kisebb-nagyobb tevékenységeket, melyek örömmel töltenek el. A betűk szeretete. Az írás szeretete. Adventi hajnalokon zoknikötés. Gyaloglás. Asztalterítés. Mennyi minden, ami segíti, vezeti a lépteimet!

Továbbindulunk, már közelebb van a cél, mint tegnap.

Csak az öröm fénye maradjon meg mindvégig. A legjobban erre kell vigyázni. Ez a legnagyobb kincsünk.