A gimnáziumi matematikatanárom jósága arra ösztönzött annak idején, próbáljam csak meg a lehető legkevesebb tanulással megúszni az óráit.
A példázatbeli apa jósága arra indította tékozló fiát, hogy idő előtt követelje jogait, majd - minden szülő rémálma -, szó nélkül eltűnjön, évekre. Másik fiát ugyanez a jóság haragra, engesztelhetetlen sértődöttségre ihlette.
A fáraó, amikor látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe. Megkeményedett a szíve. Nem bocsátotta szabadon, pedig megígérte, Izráel fiait.
A jóság - ha félreértik - lustaságra, tiszteletlenségre, pazarlásra indítja a gyermeteg, felelőtlen, csak maga körül forgó embert. Féltékenységre. Hibáztatásra. Csalásra, az ígéretek semmibe vevésére.
Pedig a jóság nem gyenge. Nem együgyű vagy korlátolt. Nem hófehér hajú, agg nagyapó a felhők fölött.
A jóság világteremtő erő. Brilliáns elme, elképesztő intelligencia. Izzó szenvedély. Bámulatba ejtő kreativitás. Mindent kockáztató odaadás. Visszavonhatatlan hűség. A szabadság ajándéka. Elhívás. Megterített asztal. Megújuló napenergia, szélenergia és geotermikus energia. Fotoszintézis. Gravitáció. Kenyér és bor. Verejték és könnyek. Parázson sült hal és kenyér egy elkeserítő éjszaka után, a tó partján. Második esély. Harmadik. Századik. Hazautat bevilágító fényes hajnalcsillag az éjszaka peremén.
* gondolatok a mai ige alapján: "Nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?" (Róma 2,4)
10 comments:
Hű, azt hiszem, ezt egy párszor még el kell olvasnom ahhoz, hogy megértsem.
Mármint annyira komplex és komoly gondolatmenet ez, amihez majd talán az esti elcsendesedés nyitja meg nekem a megértést.
🤓🎀 remélhetőleg a végén említett mai ige fényében érthető valamennyire 💚😊
Nagyon szép hó van nálatok,mint mindig, és Sven nagyon aranyos. Jó lehet vele sétálni, bizonyára jó társaság.
Szépen írtál a jóságról, sok minden benne van, ami figyelemre méltó.Én biztosan nem tudnám így megfogalmazni.Legjobban tetszik, hogy a szabadság ajándéka. Nagy szükségem van rá.
Érzem a hangulatát a parázson sült halnak és kenyérnek egy elkeserítő éjszaka után a tó partján. Mind-mind fontos eleme a jóságnak, amiről írtál.Valóban világteremtő erő, és nem szabad félreérteni, ahogy írtad.
A mi feladatunk "csak" elfogadni. Ez sem mindig könnyű, mint ahogy jónak lenni sem.
Gyönyörű bejegyzés!"A jóság világteremtő erő." Igy meg nem gondoltam Rá!Köszönöm!
… valahol, a világ két teljesen másik felében, mi ugyanazt az Igét olvastuk, hallottuk…
🤍
Próbálkozim, próbálkozim, de valami miatt elakadik, pedig olykor azt érzem, értem. De ezt pl továbbra sem:" gimnáziumi matematikatanárom jósága arra ösztönzött annak idején, próbáljam csak meg a lehető legkevesebb tanulással megúszni az óráit." A jóságit itt ironikusan érted?
Nem, igazi jó tanár volt, csak nem szigorú, nem büntetett, ha lazán vette valaki a tanulást, s én balga ezt a gyengeség jelének értelmezte. Pedig épp hogy erő volt. Egyszer mondta is, úgy elszégyelltem magam, hogy szerinte nekem ez jól menne, miért nem veszem komolyan...
Tehát azt akartam mondani, hogy a jóságos, egy tanár, egy apa, Isten jóságát nagyon sokszor félreértik csak azért, mert nem büntet, mert mindig megbocsájt...de ez a jóság nem gyengeség, hanem erő.
Ha nem érthető, nem a te hibád. Valószínűleg félreérthetően fogalmaztam.:)
Post a Comment