"Jó reggelt, hogy érzed magad ma? Elviselhetőek a fájdalmak? Éppen olvasom - gyertyafénynél - miközben odakint még javában sötét van, a mai igét: "Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság."* Még messze van a nappal, de már világítanak az apró fények. Remélem, neked is, ma is!" - írtam ma hajnalban a krónikus betegségével e napokban különösképpen is küszködő barátnak.
"Jó reggelt. Ugyan kinek is van szüksége reflektorra...Elfogadom ezeket a kisebb, otthonos fényeket. Már ismerem őket. Köszönöm a gondolataidat, imáidat." - válaszolta.
Mindenkinek minden egyes élethelyzetben mást és mást jelent a sötétség.
Az idézett mondat szövegkörnyezete a szeretetlenség sötétségére utal, de már én magam is éreztem akár millió más okból kifolyólag is úgy, hogy nem látom magam előtt az útat.
Az adventi reggelek szépsége arra tanít, hogy időt adjak a fénynek. Ne akarjam egy gombnyomással félreseperni azt, amit csak a sötétségben érthetek meg. Szoktatom szemeimet a félhomályhoz. Előbb-utóbb felismerem a körvonalakat.
Múlik a sötétség. Már fénylik a világ világossága.
*1 János 2:8
2 comments:
Kívánok neked sok fényt az adventi és más időszakban is.
Tudsz törődni másokkal, az egészségesekkel, de a betegekkel is. Ha mással nem azzal, hogy írsz nekik egy-egy vígasztaló mondatot. Nagyon becsülendő dolog.
Olyan jó, hogy írsz kalendáriumot. Nagyon köszönöm.
Köszönöm, hogy írsz… nagyon fontos számomra… mostmár hozzátartozik az én Adventemhez…
Post a Comment