Egy ismerősöm mesélte, hogy amikor végigjárta az El Camino-t, közben az úgynevezett zarándokzsoltárokat* olvasta fel mindegyre, hangosan. Nem egyedül indult útnak, egy baráttal. Ez nagy segítséget jelentett amikor reggelenként, kialvatlanul és fájó lábbal magától inkább feladta volna az egészet.
Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! - olvasom én is fáradt, hallgatag adventi reggeleken. Mert egyedül néha nehéz elindulni. Nehéz továbbmenni. S megérkezni is nehéz, ha nincs kivel megosztani a célba érés örömét.
Ma reggel meleg takaróként terül rám a hála minden egyes emberért, aki valaha is, bármire is bátorított az életben: tanulásra, egy könyv elolvasására, egy vizsgával való próbálkozásra. Változásra. Bűnbánatra. Újrakezdésre. Továbbindulásra. Önmagam túlszárnyalására.
Minden zarándokútnak más a kiindulópontja. Vágyódás, nyugtalanság, szenvedés. Vagy fáradtság. Unalom. Mert mélységesen bele lehet fáradni Isten hallgatásába. Bele lehet unni, időnként sehogysem látni az evangélium ragyogó fényét.
Már elindultunk. Még úton vagyunk. Újból és újból végigjárjuk, fáradtan is, de örömmel, zsoltároktól túlcsorduló szívvel. Minden gyertya fénye egy-egy újabb útjelző. Segít megtenni a következő lépést, megtalálni azt, aki már réges-rég ránktalált.
* Zsoltárok 122-134
9 comments:
🤍
Az én életemben nincsenek körülöttem, akik bátorítanának arra, amikről írtál, vagy bármi másra. Hiányoznak is nagyon. Soha nem is voltak, még a saját, volt családom sem tette ezt meg velem. Pedig milyen jó lenne, ha takaróként terülne rám a hála értük nem csak ma reggel, hanem máskor is.
Egyedül vagyok, és ez rossz.
H Á L A - számomra az egyik legfontosabb szó az életemben… a H I T és a G O N D V I S E L É S mellett…
Éva, nem vagy egyedül, mi itt vagyunk neked és együtt ünnepeljük az adventet. Komolyan így gondolom.:)
Mert mélységesen bele lehet fáradni Isten hallgatásába. Bele lehet unni, időnként sehogysem látni az evangélium ragyogó fényét.
És tényleg. Néha annyit küzdök egy 3gy résszel, nem akarom, nem kell, erőszakos, nem értem stb. Aztán még van, hogy szinte ragyog.
Hála...
Van úgy, nem is ritkán, hogy az orromnál sem látok tovább. Nem hallom hangját, s úgy vélem megtorpantam.
Aztán, mint valami forgószélben felgyorsul minden, változások jönnek.
Nyakon önt a kifogyhatatlan bőségszaru,s hálát adok, hogy esti fáradt beszélgetéseink szava elért a teremtőhöz... és gondoskodó figyelme kézzelfoghatóvá lesz.
(Titok még - újra nagymama leszek...)
Márta, köszönöm, hogy itt vagytok velem. Érzem.
Márta, szívből gratulálok.:)
"Mert mélységesen bele lehet fáradni Isten hallgatásába"bár ne igy lenne!
Post a Comment