Újraolvasva a Bonhoeffer börtönleveleket felfigyeltem arra a részletre, ahol a belső fülről és hallásról ír. A belső zenéről. Húsvét közeledtével hiányzik neki az ehhez az időszakhoz kapcsolódó zene és öröm, ezért megpróbálja emlékezetből felidézni. Mivel annak idején hosszasan foglalkozott velük, hang nélkül is végig tudja hallgatni. Különösen kedvesnek találom a levelekben itt-ott megtalálható apró kottaidézeteket, ezeket - hála annak a már felnőttként vett néhány zongoraleckének - még én is el tudom játszani.
Évek óta Händel Messias-a az adventi zeném. Mióta egy bolhapiacon a lemezre is rátaláltam, igazi analóg élmény a hallgatása. Nem könnyű egyébként. Odafigyelést igényel, a szöveg - s benne a színtiszta evangélium - követését.
De ha jönne még olyan idő az én életemben is, amikor valamilyen oknál fogva nem lesz alkalmam, lehetőségem, képességem zenét hallgatni - belső kincsként, elveszíthetetlen emlékként ezt akarom magammal vinni.
4 comments:
Köszönöm, Márta 🧡
értem, amit mondasz,... és képzelheted, milyen élmény volt ezt a többszázfős kórussal énekelni...és azóta (évek óta) felismerni azt az érzést, bármikor is hallgatom ezt a művet
🤍
Milyen jó minőségű lemezre találtál rá a bolhapiacon. Nem recseg, nem pattog. Van sok lemezem, de nincs hozzájuk semmi, amin le tudnám játszani őket.
Szép adventi zenéd van, köszönöm a részletet. Lehet, hogy délután meghallgatom.
Post a Comment