Szenteste előtti nap reggele.
Nézegetem a hét elején összeállított tennivalók listáját. Nagy segítség.
Hogy mit sikerül elvégezni, fontos - de nem a legfontosabb.
Rendezgetem a kottákat - énekelni fogok a templomban -, s tudom, hogy valóban szépre sikerüljön, fontos - de nem a legfontosabb.
N e m f e l l é p é s r e k é s z ü l ö k.
Életemnek ebben a szakaszában - már nem túl fiatal nő, felnőtt gyerekekkel, a felnőtt gyerekek által hátrahagyott kutyával, akinek a felnőtt gyerekei az ünnep kezdete előtti utolsó pillanatban hazaérkeznek, majd néhány nap múlva újra távoznak -, a karácsony szeretetből fakadó szolgálat.
Nem jut eszembe, hol hallottam, de valaki valahol állítólag azt mondta, minden tettünk vagy szeretetből, vagy félelemből fakad. (S mi más lenne a huszonegyedik század emberének a legnagyobb félelme, mint az, hogy nem felel meg az elvárásoknak. Legfőképp a sajátjainak nem.) Azóta azon gondolkodom - még nem értem a végére -, ez vajon minden esetben igaz-e.
Olvasom*, a szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, abban nem lett teljessé a szeretet.
(Mielőtt holnap elbúcsúznék erre az évre, hadd köszönjem meg a hűséget. A jó szót. A jóindulatot, a szokásosnál több hozzászólást. A saját történetekbe, saját ünnepi asztalokra megengedett bepillantást. Szívből kívánom, hogy mindannyian olyan szeretettel elrendezett, előkészített térben ünnepeljünk - akár egyedül, akár családban vagy barátokkal, rokonokkal -, ahol valóban otthon érezzük magunkat. Ahol nem kérdőjeleznek meg. Ahol nem kell attól féljünk, hogy nem felelünk meg az elvárásoknak. Hiszen megmondatott és meg is íratott: ne féljetek.)
* 1 János 4:18
9 comments:
Örülök, hogy megmutattad a házatok egy részletét és a dekorációkat. Jó volt sétálni benne. Nagyon szép a fátok, mint mindig.
Sokszor félek. Azt gondolom, most, hogy átfuttatom a gondolataimat, mikor, miért és mennyiszer félek, azt kell, hogy mondjam, hogy szinte minden nap félek az utóbbi időben (és ez nem néhány nap). Átjárja a szívemet, a gondolataimat, beleharap még a reménybe is, és nem tudok tőle szabadulni...
Köszönöm a gondolataidat, örömmel olvastam mindig, és sokszor elgondolkodtatott, lecsendesített, színt adott.
Békés, meghitt Karácsonyt kívánok!
Betty
Én is állandóan félek, szorongom sokat, erre ez a rettenetes járvány csak ráerősít. Én végigfélem az életem, ahelyett, hogy végugélném, anyukám mondta egyszer kamaszkoromban, és ez azért sajnos igaz. Hát lehet ilyen egy hívő, ezt nem értem magammal kapcsolatban.
Kedves Márta! Köszönöm, hogy idén is megajándékoztál az adventi bejegyzéseiddel! Áldott, szeretet-teljes karácsonyt kívánok neked és családodnak!
🤍
Nagyon jól esett körbejárni a szobátokban - a szívemet melengette, békét árasztott. "Otthon éreztem magam". Köszönöm. Hédi
https://partfal.blogspot.com/2021/12/unnep-ne-feljetek.html
Nagyon köszönöm az ihletet adó gondolatokat, a reményt és a kétséget, tépelődést is.
Adjon Isten bizakodást szívünkbe a nehéz napokon, és hálát azért a kegyelemért, amivel gyengeségeinkben is megtart bennünket.
Köszönöm a sok szép képet és gondolatot, elgondolkoztattak, megerősítettek, bátorítottak egész évben. Olyan jó vissza-visszatérni hozzád. S köszi a kus videókat is. Jó újra és újra nálad járni.
Áldott ünnepeket a családod körében!
Post a Comment