Egy asztalnál a világ.

Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden népnek lakomát...(Ézsaiás 25:6)

Néha elgondolkodom, mi lesz majd konkrétan a menü - azon túl, hogy zsíros falatok és letisztult újborok ugye, egyik sem kifejezetten a kedvencem. Remélem, lesz majd brokkoli is, padlizsán és narancs. Pizza, lasagne, rizs és gomba. Sajt. Kenyér. S ami ennél fontosabb, vendég- s a meghívott vendégek közötti kölcsönös szeretet.  

A The Highwomen énekli a Crowded Table című dalban: I want a house with a crowded table/ and a place by the fire for everyone./ The door is always open/ Your picture's on my wall/ Everyone's a little broken. And everyone belongs/ Yeah, everyone belongs. Szeretnék egy házat egy zsúfolt asztallal, s a tűznél mindenkinek egy helyet. Az ajtó mindig nyitva van. A fényképed a falon. Mindenki egy kicsit sérült, s mindenki idetartozik. Igen, mindenki idetartozik.

A Netflix Home for Christmas című sorozatának második évadja ugyanúgy fejeződik be, mint az első, egy hosszú, karácsonyra jó előre vagy utolsó pillanatban megterített asztallal, amelynél a legvégső percig nem lehet tudni, pontosan kik foglalnak helyet. S csak jönnek-jönnek az újabb vendégek, de mindig jut hely még egy széknek, még egy terítéknek. Legvégül egy elvált családapa toppan be, aki először életében a gyermekei nélkül tölti az ünnepet. Becsenget, majd menne máris, mégsem akar zavarni. Gyere csak - mondják neki, hívogatva kedvesen -, egyáltalán nem zavarsz, tele van a nappali csupa lúzerrel.

Készít majd a Seregek Ura minden népnek lakomát. S én valóra válni látom ezt az álmot addig is, a legszokatlanabb helyeken. Néha még a saját asztalomnál is. Szombat reggel vásároltam a piacon egy óriási kenyeret, tököt, hagymát, krumplit. Majd főztem egy nagy fazék levest. S meghívtam adventi vacsorára egy csomó embert. Öten ígérték, hogy jönnek, egy még bizonytalankodott. Végül ketten jelentek meg. Csoda szép esténk volt.