Kezdetben volt az Ige. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Élet volt benne, s ez az élet volt az emberek világossága. Az Ige volt az igazi világosság. Ő jött el a világba.
Saját világába jött, az övéihez. Hozzánk.
És mi* befogadjuk őt.
Szeretettel készülünk a fogadására. Számoljuk a napokat, mire végre megérkezik. Előkészítjük a szobáját, plusz terítéket teszünk az asztalra. Megosztjuk vele az életünket, a bánatunkat, az örömünket, kiöntjük előtte a szívünket. Nagyra tartjuk a bölcsességét. Tiszteljük. Szeretjük. Kikérjük a tanácsát.
Az Ige testté lett. Befogadtuk őt, itt élt közöttünk.
És láttuk ragyogását, felismertük az Egyetlen fényét, telve kegyelemmel és igazsággal.
* a mai ige alapján - "a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt."(János evangéliuma 1:11), lenyűgözve a gondolattól, hogy a történet nincs kőbe vésve, hogy alakulásába ténylegesen beleszólhatunk
4 comments:
Én is számolom a napokat, mire végre megérkezik. Már nem sok van hátra. Sajnos múlik az Advent is.Jó volt, szép volt. Múlt időben írtam, pedig szerencsére még nincs vége. Kiélvezem nálad is, otthon is.
Nekem ezbaz advent nem sikerült. Állandóan mindenki beteg, köhög, taknyos, sír, veszekszik, ellenkezik. Küzdök és küzdök és semmi nem megy, semmi nem sikerül.
Más téma, azt a sütit te sütötted?
🤍
Nem én sütöttem. Egy kávézóban fogyasztottam el.:)
Post a Comment