2022.06.20. - 7 óra 45 perc -
Kiléptem, mint minden nyári reggel, a balkonra, a kezemben egy csésze kávé, toll, napló. Leültem, kinyitottam a füzetet, lecsavartam a toll kupakját, majd - semmi. Hosszasan hezitáltam az első betű előtt, annyira fontosnak tűnt hirtelen, hogy ne rontsam el. Olyan érzésem volt, ettől függhet az egész nap, ezért nem mindegy, milyen betűvel, szóval, hozzáállással kezdem. Az esténként írt szavakban már csak utólag reflektálok - nagyon fontos -, de így reggelenként még minden eszközöm és lehetőségem megvan rá, hogy tevékenyen alakítsam a napot.
Szóval, itt vagyok. Köszönöm, hogy itt lehetek. S majd később leírom azt is, hogy érzem magam, mivel küszködöm, s hogy mit szeretnék. Megfogalmazom a kérdéseimet, továbbszövögetem a terveimet.
De a legelső szó, s a legutolsó is majd legyen csak ennyi, határozza meg ez a véget s a kezdetet: köszönöm.
3 comments:
Végül az egyik legszebb szót választottad a nap legelső és a majdani legutolsó szavának.
Márta, most naplót is írsz minden nap, és mellette ezt a csoda 100 napos pillanatrögzítést is?
A kettő nem feltétlenül ellentétes, igazából fedi és segíti egymást: a 100 napos dolog mindig az előző napra vonatkozik, egyetlen pillanat kiválasztása a sok közül, a naplózás igazából segít ebben. De amúgy igen, szeretek túlozni.:)
Post a Comment