2022.06.28 - 7 óra 3 perc - Nîmes (Franciaország)
Tegnap ott járhattam, ahol egyik kedvenc íróm, Peter Kurzeck élt és írt hosszú évekig, többnyire ősztől tavaszig: Uzès-ben, egy dél-franciaországi kisvárosban. Amúgy nem ismerek senkit, aki olvasná Peter Kurzeck könyveit, de még olyat sem nagyon, aki egyáltalán hallott volna róla. Ami mást talán elriaszt - a hosszú, aprólékos, küzdelmes szövegei - én pont azt nagyon szeretem. A városka nem őrzi az emlékét, a turista információs irodában nem hallottak róla. A szövegeiből viszont felismertem s egy képes album fotóiból kikövetkeztettem, melyik helyeken járt s hogy melyik volt az ő ablaka.
Ha élne még - élhetne még -, talán megpillanthattam volna egy kávézó asztalánál. Talán összeszedtem volna a bátorságomat, hogy dedikáltassam az egyik, véletlenül éppen nálam levő könyvét. Így csak végigsétáltam a városon, ahol dolgozott és élt. Sokféle módja van kifejezni azt, hogy "köszönöm".
4 comments:
Elképzelem, hogy milyen érdekes séta lehetett számodra keresni azokat a helyeket, ahol az író járt. Mekkora élmény lehetett végül felismerni a a házakat, az ablakot, a szökőkutat.
nagyon szeretem, hogy megkerested a nyomait, szuperizgi, mint pici időutazás, ugyanazokon a köveken lépdelni, ugyanott érinteni szökőkút káváját, felnézni a zerkélyére...
valóban nem ismertem (talán nincs is magyarul könyve, sajnos, de a fotója alapján nagyon kedves ember lehetett: https://axnfilmfestival.hu/document/18b7b57e/peter-kurzeck--sch%C3%B6ffling
Nagyon jó képek!
Kedves Márta! A képeidről az jut eszembe, milyen drámaiak: a szónak nem a lesokkoló, hanem felemelő, katartikus értelmében. Köszönöm!
Nem anosymus: Asztalos Éva
Post a Comment