2022.06.21. - 14 óra 23 perc -
A tegnapi napban az az egy óra volt a legszebb, mikor késő délután, inkább már estefelé végeztem a munkával. Lehajtottam a laptop tetejét, betettem a két nagy, nehéz mappát egy vászonszatyorba, feltettem a fülhallgatót, s elindítottam az aktuális hangoskönyvet a telefonomon. Majd elindultam a kutyával a falu másik felébe bedobni a mappákat a főnöknőm postaládájába, ellenőrzésre.
Utána csak mentünk-mentünk, mintha megnyertünk volna egy versenyt, könnyed léptekkel s még könnyedebb szívvel, a nagy, szürke, földig érő felhők alatt. A buszmegállótól nem messze eleredt az eső, egy ideig behúzódtunk az eresz alá. Boldogan néztem az ablaknak csapódó esőcseppeket.
Majd elindultunk a szép, szelíd nyári esőben, a néptelen utcákon át hazafelé.
1 comment:
ha egy mesebeli tündér azt mondaná most, mit kérnék, lehet rávágnám: egy szép szelíd nyári esőt...
(lenne neki egy csodaszép kis tartálya, gravírozott, színes, olyasmi, mint a hógömbök, hogy mindig nézegethessem, néha ha kedvem szottyan fel hintenék belőle fel a kék ég felé néhány cseppet, csak úgy mutatóba, hogy "jöhet ilyen"...és akkor esne kicsit nekem, a kedvemért, én meg nézegetném ...vagy nem is, tapicskolnék benne mezítláb :D
Post a Comment