Tuesday, June 7, 2022
Reggel.
Nem tudok ennél szebbet elképzelni hétköznap reggelenként: igazán korán kelni és nyitott balkonajtónál hallgatni az eső hangját. Behunyt szemmel is tudni, hol képződtek máris tócsák az utca egyenetlen részein. Az ég tömény szürkeségéből sejteni, hogy nem könnyed nyári esőről beszélünk, hanem arról a másik, kitartó, elszánt, kicsit vad fajtáról. A házak ereszei alatt a csatornák túlcsordulásra készen. Az asztalon kis vázában tegnap szedett vadvirág. Lassan összekészítem a táskát, gondolatban megírom a mai tennivalók listáját. Hamarosan indulnom kell. Készülődés közben meg-megállok - csak úgy, hallgatni a nyitott ajtón át az eső egyhangúságában is sokféle hangját. Talán attól ilyen szép, hogy ismerős. Hogy otthonos. S hogy annyi esős reggel után is boldoggá tesz, hogy hallgathatom.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Nekem is vannak az egyenetlen utcán és úton keletkezett tócsáim, ahol tudom nézni az esőcseppeket, és látom bennük, hogy mennyire sűrűn esik az eső, ha máshol nem látom.
Holnapra itt is esőt jósoltak, nem tudom mennyire válik be az ígéret. Talán lesz belőle valami. Már beborult az ég. Én is szeretem hallgatni az eső kopogását, az egyik kedvenc hangom monoton szépségével együtt.
Tegnap gondoltam Rád, a TV-ben megnéztem a Kisasszonyok című filmet.
Tegnapra meg mára nagy esőket jósoltak, úgy vágytam volna egy jó kis bekuckózós esős napra, amikor a nyitott ablak mellett lehet érezni az eső és a hársfa illatát. Ehelyett hétágra süt a nap, ami eső esett az hirtelen és sok, hogy menekülni kellett előle.
Post a Comment