A Place aux Herbes-ig még csak ismerem azt az egy-két perces utat, onnan már - tájékozódási képesség híján - érzés szerint kanyargok az ébredező belvárosi utcákon. Remélem, eltévedek. A kávézók teraszán már rendezgetik a székeket. Érkeznek az első vendégek. Én reggeliért indulok. Megtalálom a piacot, már nyitnak az első standok. Mindig ugyanazt veszem, ha nyaranta a környéken járunk: baguette, sajt, paradicsom, egy-egy gyönyörű kis sütemény. Mindig csak annyit - a jelen pillanat elégségességére irányuló szívgyakorlat -, amennyi egyetlen étkezésre elég. Ugyanúgy ahogy jöttem, érzés szerint, s remélhetőleg a legszebb kerülőutakon, visszamegyek a szállásra. Majd megterítem az asztalt.
4 comments:
meseszép♥
Hááát!
Egy háziasszony nyaraláskor is gondoskodó háziasszony marad. Csak több élményt rejt magában a bevásárlás mint otthon. Élvezd ki minden pillanatát.
"Remélem eltévedek" - ez annyira jó pofa. :-)) Én mindig pánikba kerülök, ha eltévedek, pedig szeretek csavarogni, felfedezni az idegen, vagy nem annyira idegen városokat, de mindig működik bennem a "belső íránytű". De ez így sokkal spontánabb, meg kellene tanulni kakapcsolni azt az íránytűt.
Post a Comment