Nagyon nem instant dolgok ezek a kézimunkák...Például már mióta mind horgolom a takarót (naponta max. 3 négyzetre vagyok képes, mert nekem egy négyzet elkészítése fél órába telik, innen-onnan lopom el rá az időt - illetve hát inkább kihasználom a holtidőket, amikor ugysem lenne érdemes másnak nekifogni.) Szóval eddig lett 36 négyzet, és tegnap összehorgoltam őket, hogy lássak már valami eredményt is.
Szóval, lehet, hogy látszólag időpazarlás ilyesmi dolgokat létrehozni - én mégis remélem, hogy a használói, a gyerekek érezni fogják a sok szeretetet, imádságot, amit a fonalakkal, rongydarabokkal együtt belevarrok a dolgokba...vagy mittudomén, nem szándékoztam ennyire fennkölt lenni...
3 comments:
Nagyon szép lesz a takaró, aszem a negyedik helyen van nekem is a szívemszerintazonnalmegcsinálnám-listámon.
Mi most az óvónőknek fogunk kötni takarót tanévvégi ajándéknak, kalákában az anyukák, egyenlőre még a fonalat válogatjuk hozzá:-)
nem baj, ha olykor fennkölt az ember lánya :)
Szerintem ha nem is tudatosan, de kiérződik mindenből ha az ember szeretetet és imádságot fektet bele :)
Post a Comment