Amúgy

szerintem... a legnehezebben elviselhető emberi tulajdonság az az álnokság. Minden bizonnyal bennem is megvan, csak gyarlóságában az ember másnál könnyebben és szívesebben veszi észre . Ezen nemtelen (a nemes ellentétje)tulajdonságnak még az is ismertetőjele, hogy az álnok embernek nem szükséges semmit mondani (főleg, ha nem beszéljük rendesen a nyelvet), elég csak hallgatni és hosszasan ránézni. Valamiért úgy fogja érezni, hogy kéretlenül is magyarázkodnia, érvelnie kell. Meg kis ajándékot adnia. (Látszik, hogy nemrég beleolvastam Márai Füves könyv-ébe...lassan elkezdek az ő stílusában írni.)