Mivel ez azt utolsó

bejegyzésem ebben az évben, hadd kívánjak nektek egy mélységesen boldog Új Évet...vagy ahogy itt mondják, és napokig nem értettem, mit is akarnak : Guten Rutsch! :)
(Én idén nem szeretnék különösebb visszatekintést végezni az elmúlt évre...már nem azért, de nem vittem véghez különösebb hőstetteket. Igaz, hogy nagyjából mindent újból kezdtem, kezdtünk - de a kezdeményezője a változásoknak nem én voltam, én csak alkalmazkodtam, meg becsomagoltam, aztán kicsomagoltam, ilyesmi...szóval semmi különös. )
A szilvesztert a családdal ötösben ünnepeljük: egyszerű- de finom ételekkel, filmnézéssel, játszással. A gyerekek is nagyon izgatottak, mert éjfélig fennmaradhatnak. Délután kirándultunk a jó nagy hidegben, s talán holnap is fogunk...a képek ott készültek. Remélem, hogy mindannyiunk számára szép dolgokat rejt az út a kanyar után...

Szülinap

Köszi mindenkinek a köszöntést!

Bálra készen...

Kitűnő ízlés, választékos társalgás, és szép kis kesztyűk-kalapok. Ez utóbbiak nélkül egy igazi hölgy ki sem lép az ajtón.



Mindez hátulról nézve...



...illetve hát akkor oldalról is nézzük meg.




Középen a társaság egyetlen úrtagja előzékenyen karját nyújtja a két elképesztően elegáns hölgynek.

Holnap Sára

betölti a kilencedik évét. Hihetetlen, nem? Még egyszer ennyi idő múlva felnőtt hölgy lesz, és még csak most született. Ma reggel ő terítette meg az asztalt, ő találta ki, mi legyen a reggeli ( vajas-mézes kenyér narancslével), szépen gyertyát is tett az asztalra és egy-egy mandarint mindenki tányérja mellé. Kedves, gondos háziasszony lesz valamikor.
Szóval holnap szülinap. Az ajándék már rég megvan, most először nem lesz meglepetés, mert kb egész évben emlegette, hogy mennyire, de mennyire szeretne egy saját fényképezőgépet. Szóval most meglesz, mert elég érett már hozzá, és tudom, hogy vigyázni fog rá. Most már ketten fogunk megörökítgetni mindeféle fűt-fát...
Most jutott eszembe, hogy lehetne Váratlanutazásos hangulatú a holnapi nap, ha már így benne vagyunk ezekben a dolgokban...Kicsit beöltözünk (talán én is felveszem az egyetlen földig érő szoknyámat), kicsit elővesszük az előkelő, esküvőre kapott porceláncsészéket, szép választékosan szólunk egymáshoz...És igen, elmegyünk kettesben a cukrászdába, mert rég készülünk rá, és mert kilenc évvel ezelőtt is szoros értelemben véve ketten voltunk ott a nagy eseménynél, és ezt is meg kell ünnepelni.

Amúgy meg véget ért a karácsony, de nem bánkódom utána, mert igazán szép, békességes volt, tele sok-sok szeretettel, és ezek a dolgok továbbra is megmaradnak.

A "Váratlan utazás"

c. filmsorozat nagy kedvenc mostanában nálunk, és rendesen hatással van a lánykáim mindennapi szóhasználatára. Például tegnap este Anna ilyen szép úri stílusban adta tudtomra, hogy várja az esti puszit:
- Anya, egy hölgyet nem illik megvárakoztatni!...:)

Azt még

el kell mondanom, hogy nagyon szép ajándékot kaptam karácsonyra. Ugye csak egy személy jöhet szóba, aki nekem is csempészhet ajándékot a fa alá, lévén, hogy a gyerekek még tiszta szívből elhiszik, hogy mindent az Angyal hoz. Nem tudom, hogy ez most helyes vagy nem, de öröm nézni, ahogy boldogan élnek egy varázslatos saját világban. Mi pedig Tibivel varázsolunk, ameddig lehet, s majd még utána is, míg világ a világ. De mit is akartam mondani...szóval, azt tudom, hogy 24.-én délben még nem volt ajándékom. Valaki szereti utolsó pillanatra hagyni a dolgokat :), na jó, amúgy tényleg állandóan foglalt. Nem baj, én úgyis inkább ajándékot adni szeretek nagyon. Ehhez képest - utolsó pillanatban vett ajándék ide vagy oda - találtam a fa alatt egy gyönyörűségesen piros melegítőfelsőt, és egy kis szakácskönyvet. Egyszerűen tökéletes ajándék. Ein perfektes Geschenk.:) Mert amikor úgy alakul, akkor ajándékot kapni is borzasztóan szeretek...

Ma sikerült

szépen kitakarítanom a lakást...Nagy előnye a vendéghívásnak, hogy az ember összekapja magát, és időben végez a házimunkával. Szóval holnap ebédre kedvesvendégek jönnek, és addig az ebéd is el fog készülni. Különben ma is hajlamos lettem volna karácsonyi hangulatban eltölteni a napot...Olyan jó kis békés ünnepünk volt, szóval ha valaki ezt kívánta nekünk, akkor bejött. :) Sehol egy rokon (sajnos), aki meglátogatott volna, vagy akit meglátogattunk volna - és ha már így alakult, akkor römiztünk meg unóztunk háborítatlanul naphosszat, meg sétáltunk a csípős hidegben, aztán meg hazajöttünk a jó melegbe. És találtam egy olvasatlan könyvet, így meglett az idei karácsonyi könyvélményem is...minden, de minden kirendelődött. Ráadásul, 24.-én boltzárás előtt még elszaladtam tojásért, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy vettem magamnak még egy kis füzetet is, de olyan szép finom lapokkal, hogy egy napig csak nézegettem, hogy akkor mi szépet írjak bele. Mert írni azt muszáj, csak nem tudtam mit. Azóta már kitaláltam, és olyan jó, hogy nyugodtan hurcolhatom magam után mindenfelé, mert senki nem akarja kikutatni a "titkaimat". :) Amúgy németül írkálok bele mindenfélét, és a nyelvgyakorlás hasznán kívül abban is reménykedem, hogy valamire jutok ezzel, csak még nem tudom mire. Hm...igen, jellemző ez a "csinálok valamit, de még nem tudom mit" dolog most rám, csak még nem tudom, mi lesz ennek a vége. Hmhm...újév alkalmából azért nem ártana végre egy kis céltudatosság...

Pillanatképek

Die drei Könige...


Istent dicsérni sokféleképpen lehet :)


Gyertyagyújtás


A szomszédunkban lakik egy Télapó is. :)

Karácsony gyermekszemmel

Karácsonyi hangulatok

Kedves Mindenki! :)

Ezt a gyertyát Sára készítette nekünk karácsonyi ajándékul, és a fényéről készült fotóval kívánok Nektek áldott Karácsonyt.
Minden fény, amit ilyenkor gyújtunk, Arra emlékeztet, aki eljött ebbe a világba, hogy utat mutasson nekünk.

"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. " János Evangéliuma 1:9

Legyen egy szép ünnepetek. Szeretettel: Márta

A

Zsókától kapott tegnapi adventi idézet így hangzik:

"...ölelésből és mézből sohasem elég - gondolkozott Micimackó.Karácsonykor pedig mindkettőből duplán jár." /Milne/

:)) Hogy ez milyen igaz. Mindkettőből sok fogy nálunk is. Éééés, holnap már itt is a Karácsony. Mivel a jó magyar vasútassztrájknak "köszönhetően" úgy alakult, hogy Tibi szülei nem tudtak most eljönni - csak mi magunk leszünk...ezért a tervezettnél is lazábbra veszem a konyhai dolgokat, értem ezt nem úgy, hogy nem lesznek finomságok bőséggel, csak az igényeknek megfelelően töltjük ezeket a napokat. Ha a gyerekek játszani akarnak, akkor játszunk. Ha filmet szeretnénk nézni, akkor megnézzük.
Az ajándékok már becsomagolva, és meg kell mondanom, hogy nem sok ajándék lesz (harcolunk a korszellemiség ellen), és ami lesz is, közös játékra fog késztetni. A könyveket, ami bármelyik ünnepi ajándék elengedhetetlen tartozéka, Anyósom hozta volna, így ezek most fájóan fognak hiányozni...Mindegyik karácsonyomhoz tudnék valamilyen új könyvélményt párosítani...
Lassan ébresztenem kell a gyerekeket, mert próbára megyünk. Mégpedig azért, mert holnap délután részt fognak venni egy betlehemes előadásban, ők lesznek a háromkirályok. :)
A bérbeadó szomszédunk is bejelentkezett holnapra, mert szeretné meglepni a gyerekeket, Télapónak beöltözve. Itt nagyon sok ateista van, és náluk a Télapó hozza az ajándékokat. Mi is készültünk egy kis ajándékkal neki, a gyerekek rajzaival - a Jézus születését rajzolták le. :)
Nos, látom, közlékeny hangulatban vagyok, de most tényleg mennem kell. Ne feledjétek, már csak egyet kell aludni! :))

Ma megnéztünk

egy filmet, mégpedig ezt... Most akkor egy ideig ez lesz a kedvencem. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, illetve hát pont azért, mert nem lehet megmagyarázni. A jó kis ír hangulata, a zenéje...amúgy idén megnyerte a legjobb filmzenei Oscar-t is. Felteszem a szerintem legszebb dalt egy kis klippel együtt. Enjoy. :)

Nos, azt

hittem, hogy elveszítettem a jó kis püspökkenyérreceptemet, amit csak karácsonykor szoktam megsütni. Mert a püspökkenyér meg a mézeskalács csak ilyenkor az igazi. Mivel emlékeztem, hogy körülbelül hol találtam rá egy éve a neten, hát megkerestem megint nagy nehezen és bemásoltam a receptesfüzetembe, amiben van vagy tizenvalahány recept összesen megörökítve. Tegnap este meg is sütöttem, finom lett meg minden, és ma este, ahogy nézegetem a recepteket, hát látom, hogy pontosan háromszor van dokumentálva ugyanaz a püspökkenyérrecept, tehát ezek szerint már a múlt karácsonykor is kétszer gondoltam úgy, hogy elveszítettem, és akkor az ideivel együtt most már háromszor lett leírva...és kérlek szépen, valaki emlékeztessen jövőre, hogy püspökkenyérrecept 3X a kék füzetben, mert különben még képes leszek negyedjére is bekörmölni...

Találtam egy

Pilinszky írást...más sokszor olvastam, de most minden szava újszerű.

Ma kaptam jó híreket is , meg kevésbé jókat is ( a MÁV sztrájkolók miért nem gondolnak arra, hogy nekik köszönhetően nem érnek oda karácsonyra egymáshoz a családtagok? )... de akárhogy is, a karácsony hamarosan itt van, s vele együtt a Weihnachtsfreude is megérkezik, s talán a negyedik adag mézeskalács is elkészül - mert a többinek lába kelt...:) Szóval, akkor jöjjön karácsonyi ajándékként az emlegetett írás, sok-sok szeretettel...

HITÜNK TITKAIRÓL

(...) Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.


(Új Ember, 1974. december 15.)

Reggel elmentem

nagybevásárolni, aztán mivel a szokásosnál is jobban szerencsétlenkedtem a kasszánál az áruk visszapakolásával a kosárba - hát jól leejtettem egy Rote Grüze - s dobozt. A Rote Grüze az olyan, mint a lekvár, csak sokkal folyékonyabb, és én nagyon szeretem tejberizzsel. Szóval a doboz széttört, a rótegrücce meg szegény kasszásnőt teljesen kidekorálta. Erre fel mi történt? Udvariasan megkért, hogy hozzak magamnak egy másikat, ő türelmesen letisztogatta magát valahogy a ragacstól, biztosított, hogy ez mindenkivel előfordulhat...s ráadásul nem kellett kifizetnem a széttrancsírozott doboz árát. Én elhiszem, hogy ez mindenki másnak természetes, de nekem még szoknom kell az ilyen kiszolgálást...hiába, nem ilyenhez voltunk mi szokva...:)

Ha jó belegondolok,

eddig volt harminc darab karácsonyom. Ha már statisztika, ebből húszat Erdélyben töltöttem, vagyis ennél többet, mert akkor is hazamentünk néha ünnepelni, mikor már saját családom volt. Ebből kifolyólag tehát tíz karácsonyt, vagyis ennél kevesebbet Magyarországon töltöttem. Most lesz a harmincegyedik, amit itt, Németországban fogok megünnepelni. Ez csak úgy érdekesség, számomra, mert mindenkinek a maga élete a legérdekesebb. Keresgéltem a YouTube-on, mert észrevéve, hogy időm zömét a konyhában töltöm - idehoztam a laptopomat is, így sok karácsonyi zenét, meg mindenfélét hallgatok - legalábbis addig, míg rá nem borítok a számítógépre egy fazék levest, vagy bögre kávét, vagy valamit. Arra gondoltam, hogy felteszek mindhárom "karácsony-típusomhoz" egy-egy jellemző dalt.

Ez egy román ún. "kolinda"...szerintem gyönyörű, és bevallom férfiasan, ahányszor hallgatom, annyiszor lesz sírhatnékom, mert a gyerekkori karácsonyoknál szebb nincsen. A képek is hazaiak, s nem akarom ismételni önmagam, de azok is gyönyörűek.
Persze mi magyar énekeket énekeltünk, de a román énekek is nagyon szépek. Amúgy ott az a szokás, hogy szentestén elmennek egymáshoz az emberek, énekelnek az ajtó előtt, aztán behívják egymást egy kis sütire - szóval egyáltalán nem jellemző az a nagy karácsonyi bezárkózás, amit később Magyarországon tapasztaltam.



A magyarországi karácsonyokhoz leginkább a következő közismert dalt tudom kötni, mert ezt tényleg mindenki ismeri és énekeli. Azért különleges a néhány ott töltött ünnep, mert ezekben az években születtek a gyerekek, egyikük alig valamivel karácsony után...:)



S akkor legyen valami németül is...Az, hogy milyen lesz itt a karácsony, még a jövő hét titka, és nagyjából tőlem függ. Majd úgyis beszámolok.

Nos, úgy

tűnik, sikerült megpucolnom az ablakokat. Karácsony előtt szokás megpucolni az ablakokat. Kár, hogy nincs több tisztítandó nyílászáró ( nem akarok a szóismétlés csapdájába esni :), hátha úgy könnyebben rám találna a karácsonyi öröm, márminthogy tiszta ablaküvegen át. Egyelőre úgy gondolom, számomra bőven kedves lenne az ünnep annyival is, ha például meggyújtanám a szép piros gyertyámat, kicsit nézegetném, aztán kész. Persze, csak viccelek. Nem leszek én ünneprontó, már készítem a bevásárló listát, meg az ajándékozós listát , meg a hétszemélyes reggeli-ebéd-vacsorák listáját...mindezt fűszerezve csipetnyi derűvel, mert különben fabatkát sem ér az egész.
Amúgy, közben eszembe jutott Tüci listájának hatodik pontja is, mert nyitottam egy újabb blogot, viszont az olyan titkos, hogy nagyon titkos...én leszek önmagam egyszemélyes író és olvasótábora. Régen kulcsos füzetkéket használtak ilyen célra, de egy notórius papír, füzet és cetlielkeverőnek sokkal jobb így. A léleknek szüksége van a megkönnyebbülésre és saját maga kiismerésére. Erre a szép rózsaszín helyre pedig kerüljenek továbbra is az életem (életünk) rózsaszín, vicces, aranyos, kedves részei, mert szerencsére sok van belőlük. Nem feltétlenül egyensúlyos dolog ez így, de most ez van. :)

Feltették

a YouTube-ra is a Bad Berka -i kislány és női focicsapat karácsonyi cd-jének egy részét...:) Szerintem aranyosak. :)) Mondjuk, én elfogult vagyok.

Winter Wunderland

Plusz egy dal aranyos gyerekekkel, az egyik idei kedvencem:

Ezeket a

zokninak látszó tárgyakat még a múlt hónapban kötöttem. Senkise kérdezze, miért két félpár zoknira gondoltam, és azt sem, hogy mikor, és hogyan fog elkészülni ezeknek a párja. Ugyanis elfelejtettem felírni, hogy melyiket hány szemmel kezdtem. Mondjuk, ha felírtam volna SE lenne biztos, hogy még egyszer ugyanilyeneket tudnék sikeríteni...

Szépséges jóreggelt mindenkinek -

-(tudom, hogy a "jóreggel"-t nem egybeírják, de vajon azt, hogy "egybeírják", vajon egybeírják-e? )... Mondjuk, attól még lehet jó a reggel, és szépséges a jóreggel is. Látszik, hogy szombat van, és az is látszik, hogy egyedül vagyok, vagyishogy egyedül három még alvó lánykával...nincs, kivel beszélgessek. Ilyenkor születnek ilyen mindenféle bejegyzések. Szóval, van egy teljes napunk négyesben a gyerekekkel. Jó lenne széppé tenni, jó lenne nem nyaggatni őket mindenféle hétköznapi dologgal...hm, talán még egy ágybareggeli is szóba jöhet. Tegnapelőtt gyönyörűszép hó hullott, ezért szeretnék erdőt is járni, ott igazi a havazódás. Amúgy mostanság elegem lett saját magamból, mert annyit zsörtölődtem apróságokért. Olyasmiért, hogy például miért nem szedik össze maguk után a papírfecniket, de azonnal, ahogy kérem, vagy miért visítoznak, ki kezdte a hajhúzogatást, meg ilyesmi. Egy biztos, a zsörtölődés nem megoldás.
Tegnap este újból megnéztem (és persze sírtam rajta) egy régi, fekete-fehér közismert filmet (rákkatintva te is megnézheted, igaz, hogy angolul van, de van hozzá ugyancsak angol felirat is, és jól lehet érteni...) Szóval, legyen ez egy kis előkarácsonyi ajándék...hogy ne felejtsük el, mi is a fontos ebben a csodálatos életben.

Tényleg szállingózott

kicsit a hó, és remélem, hogy még fog, de engem ez a kicsi is nagy konyhában-főzés-közben-rádiós-zenére-táncolós hangulatra ihletett. Amúgy nem is nagyon számolok be, mert már magam sem tudom követni - pedig külön falinaptárba jegyzem fel pirossal - hogy melyik gyereket, mikor és hova kell vinni-hozni. Mondjuk, ilyesmivel el is telik általában a napom. Az ilyesmi ilyen karácsony-előtti időszakban hihetetlenül felfokozódik, mert mindegyiknek van olyan, hogy Mikulás-nap, meg olyan, hogy iskolai-óvodai Karácsony, meg focis karácsony, meg még ki tudja mi ...és azt már ki sem számolom, hogy az ilyenkor szokásos kis cserebere ajándékok hányszor hány euróba kerülnek. A lényeg, hogy ők is örülnek, hogy adhatnak, meg persze, hogy kaphatnak, én meg annak örülök, sőt kifejezetten hálás vagyok, hogy így, mindent hárommal szorozva is - megvan rá pénz.
Közben sorban mindenki volt beteg is, ma éppen Enikő a soros lázas. Annát pedig ma például vinnem kell a klinikára kötözésre, mert múlt héten elesett, lett egy karcolás a tenyerén, és sajos egy kis szilánk is bekerült a bőr alá, ami aztán csúnya gyennyesedést okozott, úgyhogy már tudjuk, milyen az a sebészeti ügyelet.
Szóval szépen zajlik az élet, és mindjárt itt a karácsony, pedig én még ablakot sem pucoltam, mert mind azt hittem, bőven van még rá időm. Jövő hét végén érkeznek Tibi szülei, akiket meghívtunk Karácsonyra, hogy ne legyenek egyedül, és mert sok jó ember kicsi helyen is jó ember.
Addig viszont van még, és remélem, hogy lesz még havazás. A havazódásnál nincs is jobb.
Most pedig felteszek néhány képet a múlt heti ovis adventezésről, ahol a kicsik előadták a Hófehérkét, és Enikő volt a jó királynő, aki sajnos már a darab elején elhalálozott. A baba az ölében, az a pici Hófehérke. :) Amúgy nagyon szép volt, még kávét és sütit is kaptunk, amit a gyerekek sütöttek nekünk.
Szerintem ha már beszámoló, akkor ebből kihoztam, amit lehetett.

Nos, megdobódtam

egy virtuális hógolyóval Kastanie kedvességének köszönhetően, és remélem, hamarosan egy igazival is meg fogok dobódni, mert az időjárásjelentés havat jelez, és én már nagyon várom. Néhány kérdésre kell válaszolni, szóval:
Horoszkópod: nem tudom pontosan, mert nem hiszek benne, nem is értem, hogy lehetne bármilyen csillagállás hatással az én napjaimra, vagy az én tulajdonságaimra.
Egyéb események, amikor megszülettél: szerintem az én megszületésem ténye volt a legeslegnagyobb esemény...a családunk életében mindenképpen.
Ha nyernél a Lottón: ez sem fog soha előfordulni, mert nem szeretnék olyan pénzt, amiért nem dolgoztam meg. Ha belegondolok, nem minden kapott pénzért dolgoztam meg, de az más kategória, ha például a szüleitől kap az ember valamit.
Rossz szokás: mindig elkeverem a fésűt, tehát nem a helyére teszem, és akkor mikor nagyon kellene, sehol sincs, és ez egy négy nőszemélyes családban nagy feszültségeknek a forrása...Úgy tervezem leszokni, hogy vagy a nyakamba akasztom ezután, vagy veszek egy tucat fésűt, hogy legyen bőven mindehol.
Ha web-böngésző: Google
Ha koffein: Van egy reggeli kávé, meg egy ebéd utáni. Nagyon szeretem. Főleg barna cukorral édesítve.
A legutóbbi könyv, amit olvastál: magyarul Polcz Alaine-től a Nem trappolok tovább, németül folyamatosan olvasok egyszerre több könyvet is, ilyen mindenféle könyveket, amit csak be tudok szerezni.
Színeid ruhában: sötét és világoskék, szürke, bordó, fehér, nagyon világos barna.
Most mi van rajtad: nyúzott farmer, sötétkék pulóver.
Ha háziállat: szeretnék egy macskát.
Amit soha nem választanál háziállatnak: : egeret
Amit legjobban szeretsz magadban: meglátom a szép oldalát is a dolgoknak, van humorérzékem.
Tíz év múlva hol látod magad? : Fogalmam nincs. Épp ezért nem is írtam oda a céltudatosságot az előbbi ponthoz. Minden megtörténhet...:)
Legutóbbi nagyon jó élményed: ez a december telistele van jó élményekkel. Hogy melyik volt a legutóbbi...ha már választani kell, akkor legyen a tegnapi telefonbeszélgetés Anyuval, az jó volt.
Hát akkor, legyen egy szép napotok...most nem szeretném senkinek névreszólóan továbbadni, de aki szeretné, az megírhatja a saját válaszait...

Mikor

hazahozom Enikőt az óvodából, mindig játszik még egy kicsit az udvaron. Közben én ilyen szépségeket keresek és találok a hétköznapi környezetben...

Ma állítottam

össze ezt a pirinyó házikót a gyerekeknek. Szerintem aranyos lett.

Visszanézve kicsit

a bejegyzéseimre úgy tűnik, mintha én egész adventben gyertyafényben, szép muzsikát hallgatván - mézeskalácsot díszítvén, havas tájakon andalogva tölteném a napjaimat... Pedig...én is az időm nagyobb részét olyasmiknek szentelem, hogy például tíz percig beszédet tartok az autó mellett, míg végre befejezik a hisztit a gyerekek, hogy ne nyíljanak ki sorban az ablakok, míg veszekedve bevonulunk a vasárnap déli csendben a lakásba.

Megint elővettem

a már rongyosra hallgatott Händel "Messiás"- át. Szerintem nagyon szép, ráadásul passzol ehhez az időszakhoz. Íme egy kis részlet belőle...Amúgy most meghazudtolom a nevemet, mert nem sürgök-forgok, hogy az állandóan újratermelődő rendetlenséget felszámoljam...néha sokkal fontosabb meggyújtani egy piros gyertyát, és csak hallgatni a szép adventi zenét (közben pedig nem körülnézni). Végülis - azt mondják -az ünnepre lélekben a legfontosabb felkészülni...

Ma kinyomtattam

néhány karácsonyi éneket és kis füzeteket fűzök belőlük, hogy legyen, miből énekelgetni esténként, és főleg majd karácsonykor. (Remélem, ez jobban össze fog jönni, mint az adventi kalendáriumba rejtett kis cetliken levő közös tennivalók, mert például abból eddig semmit sem sikerült megvalósítani. Már nem azért, csak mindig éppen ahhoz nem volt kedv, ami a papíron állt - mondjuk arra mindenképpen jó, hogy tudjuk, mit NEM fogunk csinálni.)
Aztán még. Kikerestem néhány verset is, hátha felolvassuk őket majd...én már nem tervezek előre semmit, mert például mikor nem terveztem, a múlt vasárnap, a gyerekek saját indíttatásból kerestek egy szép adventi verset, kimásolták maguknak, és a gyertyagyújtásnál szépen felolvasták.

Ezt szeretem a legjobban:

Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

Áprily Lajos

Éjfél felé

kilopóztam, és minden szomszéd ajtókilincsére akasztottam annyi mézeskalácsot, ahány lakója az adott lakásnak...Már akkor észrevettem, hogy az ajtó előtt hagyott gyerekcipőinkben van egy kis édesség, ami reggelre még több lett, és aztán ma napközben is becsengettek kis ajándékokkal. Szóval, nekem volt igazam. Mikulás igenis létezik.

Délelőtt

egyszercsak becsengetett Bärbel, és megkérdezte, nem járunk-e egyet a város körül, az erdőben.


Mintha cukorba mártogatták volna...




Meg ilyen mindenféle gyönyörű helyeken jártunk. Ennyi szépségen elélek egy darabig...


A képre kattintva látszik a városka egy része...

Akkor most

a kedvetekért bemásolom a mézeskalácsreceptet...Sok örömötök legyen az elkészítésében.:)

Hozzávalók: 250 gr méz, 100 gr margarin, 100 gr cukor, 500 gr simaliszt, 1 csapott kiskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék, 1 citrom reszelt héja, 1 egész tojás, 2 tojássárgája.

Díszítéshez: dió, mandula, kandírozott gyümölcs, mazsola stb. Ha habbal akarod díszíteni, akkor várjál legalább egy napot, míg jól kihűlnek a kis sütik. (Díszítőmáz receptje: 1 tojásfehérje, kb. 25 dkg porcukor, 2 kiskanál citromlé - mindez jól felverve.)

A mézet, a vajat és a cukrot állandóan kevergetve langyosra melegítjük. A lisztet elkeverjük a szódabikarbónával, a fűszerekkel és a citromhéjjal, hozzáadjuk a mézes keveréket, a tojást és a tojássárgákat, jól összegyúrjuk, fóliába csomagoljuk és 4-5 órán át pihentetjük. (Nem baj, ha nagyon lágy a tészta, az olyan kell legyen, mikor majd kinyújtod, akkor tegyél pici lisztet hozzá, hogy ne ragadjon.)

Előmelegítjük a sütőt. Kinyújtjuk a tésztát, kiszaggatjuk és a forró sütőben 4-5 perc alatt megsütjük. Én csak picit hagyom hűlni, aztán még szinte langyosan berakom jól záródó műanyag vagy fémdobozba (akkor nem keményszik meg, és nem kell egy hónapot várni, míg végre puha lesz.)

Ma délután

ezeket a mézeskalácsokat díszítettem ilyen szép kis ákombákomosra. Leendő ajándékok ismerősöknek, szomszédoknak...A gyerekek is pacsmagoltak, nátürlih, de azt már nem tudom megmutatni, mert el is fogyasztották a remekműveket.

Tegnap délután

ilyen szépen kezdett el hullni a hó. Aztán este kivittem a gyerekeket...


...sétálni a Főtérre, ahol megint sehol egy teremtett lélek...csak mi és a hó...


...meg a fenyőfa...


...meg a gyerekek. Sajnos, Holle Anyó mostanság szeszélyes hangulatban lehet, mert aztán reggelre minden elolvadt. Na ja, hát ilyen az élet.

Üzenet Annától :)

Nagyon furán

nézhetek ki, mert ma úgy jártam, hogy míg valami gyerekkönyveket nézegettem a boltban, mellém állt egy vagy hetven éves nénike, és valami elképesztő szóbőséggel elkezdett arról értekezni velem, hogy milyen csodálatos, hogy most már vannak ilyen könyvek, bezzeg, mikor mi ( tehát ő meg én ) voltunk fiatalok, ilyesmiről még csak nem is hallottunk. Na ja. Visszatérve a tegnapra, van itt még néhány kép...



A világot jelentő deszkákon a világ legédesebb kis mikuláslánya.



A hallgatóság...



Meg még ilyen vicces állatok is voltak az adventi vásárban, mondjuk, nem tudom, miért...

Ilyesmi lett

az adventi naptárunk. Most teregettem ki a borítékokat...Épp idejében, végülis.

Aprócska kis adventi meglepetést,

pont olyat, amilyet szeretek...ezeket a sorokat találtam ma reggel az iwiw-es postaládámban, egy ismeretlen blogolvasótól. Köszönöm! :)

"Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön,emberek,jön,jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készül,emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"

(Wass Albert)

Nos, idén

is időben elkészült, közös munka eredményeként az adventi koszorúnk.



Ma pedig órákig szöszmötöltünk ilyesmi sütemények készítésével. És most még órákig takarítanom kell a konyhát, na jó, nem ám, de tényleg nem.

(U.i. Úgy tűnik, úgy általánosságban véve kifogytam a szavakból, ezért inkább - úgy általánosságban véve - más szófűzéseit olvasom, de néhány képet azért fel-fel teszek, mert ez az időszak a gyerekekkel tényleg szívmelengető. )