-(tudom, hogy a "jóreggel"-t nem egybeírják, de vajon azt, hogy "egybeírják", vajon egybeírják-e? )... Mondjuk, attól még lehet jó a reggel, és szépséges a jóreggel is. Látszik, hogy szombat van, és az is látszik, hogy egyedül vagyok, vagyishogy egyedül három még alvó lánykával...nincs, kivel beszélgessek. Ilyenkor születnek ilyen mindenféle bejegyzések. Szóval, van egy teljes napunk négyesben a gyerekekkel. Jó lenne széppé tenni, jó lenne nem nyaggatni őket mindenféle hétköznapi dologgal...hm, talán még egy ágybareggeli is szóba jöhet. Tegnapelőtt gyönyörűszép hó hullott, ezért szeretnék erdőt is járni, ott igazi a havazódás. Amúgy mostanság elegem lett saját magamból, mert annyit zsörtölődtem apróságokért. Olyasmiért, hogy például miért nem szedik össze maguk után a papírfecniket, de azonnal, ahogy kérem, vagy miért visítoznak, ki kezdte a hajhúzogatást, meg ilyesmi. Egy biztos, a zsörtölődés nem megoldás.
Tegnap este újból megnéztem (és persze sírtam rajta) egy régi, fekete-fehér közismert filmet (rákkatintva te is megnézheted, igaz, hogy angolul van, de van hozzá ugyancsak angol felirat is, és jól lehet érteni...) Szóval, legyen ez egy kis előkarácsonyi ajándék...hogy ne felejtsük el, mi is a fontos ebben a csodálatos életben.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Hát ,igen! Emlékszem magamra,amikor még kicsik voltak a gyerekek! sajnos olyan hamar elillan a türelem...Utána meg marad a lelkiismeretfurdalás,hogy miért voltam ilyen,miért nem voltam nyugodtabb és bölcsebb?Hiszen olyan hamar felnőnek....
Na szep. szombat delben leultem megnezni a filmet. Te vagy a hibas :) meg nem lattam eddig, pedig nagyon sokat hallottam rola.
nekem is egyik kedvenc filmem:)
Post a Comment