Holnap Sára

betölti a kilencedik évét. Hihetetlen, nem? Még egyszer ennyi idő múlva felnőtt hölgy lesz, és még csak most született. Ma reggel ő terítette meg az asztalt, ő találta ki, mi legyen a reggeli ( vajas-mézes kenyér narancslével), szépen gyertyát is tett az asztalra és egy-egy mandarint mindenki tányérja mellé. Kedves, gondos háziasszony lesz valamikor.
Szóval holnap szülinap. Az ajándék már rég megvan, most először nem lesz meglepetés, mert kb egész évben emlegette, hogy mennyire, de mennyire szeretne egy saját fényképezőgépet. Szóval most meglesz, mert elég érett már hozzá, és tudom, hogy vigyázni fog rá. Most már ketten fogunk megörökítgetni mindeféle fűt-fát...
Most jutott eszembe, hogy lehetne Váratlanutazásos hangulatú a holnapi nap, ha már így benne vagyunk ezekben a dolgokban...Kicsit beöltözünk (talán én is felveszem az egyetlen földig érő szoknyámat), kicsit elővesszük az előkelő, esküvőre kapott porceláncsészéket, szép választékosan szólunk egymáshoz...És igen, elmegyünk kettesben a cukrászdába, mert rég készülünk rá, és mert kilenc évvel ezelőtt is szoros értelemben véve ketten voltunk ott a nagy eseménynél, és ezt is meg kell ünnepelni.

Amúgy meg véget ért a karácsony, de nem bánkódom utána, mert igazán szép, békességes volt, tele sok-sok szeretettel, és ezek a dolgok továbbra is megmaradnak.