Annyi

minden mást kellene most csinálnom aztán mégis ideragadok, de ez is fontos, mert "nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik" (Mt. 4:4), és én még mindenféle más által kigondolt és leírt gondolatokkal is, (mindig is úgy tartottam, hogy az ember legzseniálisabb feltalálása a leírt betű volt, s ezt mindinkább így gondolom...).
A következő kis esszérészletben minden, de minden benne van, amit magamról, az életemről mostanában gondolok, amit szeretnék elérni valamilyen formában, igaz ez a forma tökhomályos előttem, (bár nem szeretném lebecsülni akár a jó öreg rózsaszín blogomat is, mint formát - mert minden, a leghétköznapibb dolog is válhat azzá, hát nem tudok betelni ezzel a gondolattal...), és annyira fejbe tud vágni, mikor valaki ki tudja mondani, le tudja írni a kimondhatatlan dolgokat. Na mindegy, jobban úgy sem tudom körülírni, meg nem is kell. (Különben is összehajtogatott-formába kell hoznom a megszáradt ruhákat, s az is nagyon fontos ám.)

"A látszólag jelentéktelen dolgok kultusza mindig is jellemzett, ehhez most legfeljebb még több közvetlenség, még több mesélési szándék adódott hozzá. Szeretném megosztani az olvasókkal amim van, ami nekem jutott, pontosabban ami mindünknek nap mint nap kijut, csak esetleg megfeledkezünk róla, nem figyelünk rá. A kötetnyitó vers, a Bűvésznek lenni hasonlatát felhasználva bűvész szeretnék lenni, aki egészen köznapi dolgok (galambok, zsebkendők, labdák, kesztyűk, egyebek) segítségével mutat be meglepő trükköket. Sokan elvágynak, kifelé vágynak az életükből, talán a Dallasba, talán egy Cannes-i díjkiosztóra, egy afrikai szafarira vagy egy királynői fogadásra. Pedig köztudott, hogy az állandó flancolás unalma is igencsak gyilkos tud lenni. Én így fogalmaztam meg szerénytelen igényemet egy helyütt: „Nincs más vágyam, csupáncsak / lenni épp akkorának, / amekkora vagyok”. Vörösmartyval szólva, „kinek virág kell, nem hord rózsaberket”. Vegyük inkább birtokba szerény, de saját életünket a maga teljességében, a pontos és hibátlan tárgyak, az álmok, a fantáziaképek, a tükröződések, e hétköznapi mikrocsodák tömkelegével együtt!" (Lackfi J. : Mikrocsodák tömkelege)