rávágtam az ujjamra az autóajtót, nembaj, hogy odaégettem a húst, nembaj, hogy félresikerült tortába sütöttem bele oktalan szomorúságom... különben is ilyenkor lágyabb a hangom és szebb a mosolyom - hihetetlen, a gyerekek milyen szépeket tudnak mondani - hát vigyáznom kell már csak miattuk is, vagy talán mégsem, mert nem titok, hogy ez egy ilyen világ, ahol mindenféle búbánat is van, s hiába olyan nevetségesen aprócska az én pakkom a mások hatalmasához viszonyítva, s hiába érzek lelkiismeretfurdalást még emiatt is ( hát normális vagyok én?)...szóval ha már feelingblue, akkor legyen az olyan, mint amikor szép kis papírhajókat hajtogatunk, kicsit dédelgetjük, csinosítjuk, talán még virágot is teszünk bele meg apró üzenetet, aztán szépen útjára bocsátjuk, hadd vigye a patak a messzi távolba.
( Meg írjunk fennkölt butaságokat rózsaszín blogokba, hogy legyen majd másnap mit kitörölni akarni. Apropó blog, meg ilyesmi műfaj, már a twitteren is vagyok, de hogy minek?!...
Ui. Nem is szeretem a rózsaszínt. A kék, az a szép kis levendulakék a kedvenc színem.)
6 comments:
Na latod, Marta, te meg ezzel a feelingblue soraiddal is kepes vagy megmosolyogtatni. Ugyhogy legyszi, ne torold ki holnap!
:)
Viszont kivanom, hogy annal happybb legyen a holnapi nap!
Én is nagyon szeretem olvasni a gondolataidat, kár lenne bármit is törölni :) Szép mosolygós napot kívánok :)
mi az a twitter? én nem tudom...
élvezet olvasni gondolataid sorait, már amit megörökítesz e blogon :) - eszedbe ne jusson kitörölgetni őket!
Majd jól kifigyelem ám, hogy hogyan kell rosszkedvűnek lenni, hogy közben nem is nyifog az ember lánya! ;) Szép napot!
Jajde köszönöm, hogy ilyen szépeket írtok itt nekem.:)
Adina, a twitter az olyan mint egy mikroblog, csak egy mondatot írsz bele, mondom, hogy nem sok értelme van. :)
Post a Comment