Olyan jó,

amikor mindenféle megmagyarázhatatlan dolgokba keveredek. Ilyenkor mindig azt képzelem, egy regény főszereplője vagyok, vagy ha nem is, legalább egy pici mellékszereplője. Például ma, mikor éppen azon bosszankodtam a kertben, hogy a fűnyírás kellős közepén adta be a kulcsot a fűnyíró és most olyan kis felemásan néz ki ott minden, szóval pont akkor megjelent a kapuban egy ismeretlen ember, és vele még két ember, szóval akkor ez már három ember. :) Mondja, hogy keresik a Familie Prodán-t. Mondom, hogy mi vagyunk, de ezen aztán annyira elcsodálkozott, mintha nem tudná, hogy aki keres, az néha talál. Érdeklődött, hogy tudok-e magyarul (miazhogy!:) és akkor legyek már szíves beszélgetni a vendégeivel egy kicsit. Nos, ők magyarok voltak, németül nem nagyon tudnak, itt dolgoznak valahol a közelben és mivel szeretnék, ha a gyerekük is hamarosan kijönne ide, egy tanárnőt keresnének neki, aki segítene majd a nyelvtanulásban. És azért gondoltak rám, mert azt hallották, hogy én az lennék, márminthogy tanárnő.
Amit így utólag furcsállok, a következők: hogyan keveredtek pont oda, hiszen a kertek a város legszélén vannak, elkerítve, senki sem jár ott merő véletlenségből, honnan tudták a nevemet és főleg, miből gondolták, hogy tanárnő lennék? :) A német fickót meg is kérdeztem, honnan az egyoldalú ismeretség, és azt mondta, hogy hát mindenki szokott látni, ahogy autózok a városban. (Ja tényleg, még mindig magyar rendszámmal közlekedünk.) És értem, hogy nem nagy városról van szó ( 8000 lakos), de akkor is, fogalmam sem volt róla, hogy ennyire kilógok-kilógunk a többiek közül. A tanárnős dolgot pedig csak úgy tudom megmagyarázni, hogy sokat megyek erre-arra a lányokkal, és ha csak egy kis időre megállunk valahol játszótéren vagy bárhol, akkor én előkapok egy könyvet és olvasok, gondolom, emiatt tűnhetek annyira intellektuálisnak és nem az agyonhordott lila kardigánom miatt. :)
Az igazság viszont az, hogy egyáltalán nem akarom tudni, mi a magyarázata ezeknek a megmagyarázhatatlan dolgoknak, és remélem, soha nem is fogom megtudni, mi az a hiányzó láncszem, ami ezeket a dolgokat amúgy kristálytisztává tenné, mert olyan jó ilyen sejtelmes majdnem-pici-mellékszereplőnek lenni egy nem túl izgalmas, számomra mégis titokzatos történetben...:)