Bevallom

férfiasan, hogy nem voltam tegnap szavazni. Mehettem volna ugyan, ha előtte egyszer beballagok a Rathaus-ba jelezni szavazási szándékomat, de egyszerűen hihetetlen, mennyire nem tudnak lelkesíteni az ilyen dolgok. Anyósommal ellentétben, - aki pontosan negyven évvel idősebb, mint én és apósommal, aki ötvenkettő évvel hamarabb született, és tényleg, kétszer is meggondolják, hogy elinduljanak-e valahova a fájós lábukkal - szóval beszéltünk velük telefonon, és elmondták, hogy kétszer is elmentek szavazni, mert először csak ott vették észre, hogy otthon maradt apósom személyije, és mikor másodszor is nagy nehezen elmentek ( ők igenis tudják még, mi az, hogy hazafias kötelesség ! :), akkor meg kiderült, hogy a személyi az le van már járva.
Viszont este meghallgattuk a magyarországi választási eredményeket meg a politológusok hozzászólásait, mert ez utóbbiakat nagyon szeretem hallgatni, nem tudom miért.
Ami engem nagyon meglepett, az a nemakarommegneveznimelyikszélsőségespárt hihetetlen előtörése...Nagyon szomorúnak tartom, hogy ez előfordulhat. És burkolják bármilyen demokratikus bugyolába a mondanivalójukat, nagyon nem tetszik, amit akkor látok, ha azt lefejtem. Na mindegy. Amin viszont meghökkentem, hogy kérlek, van egy olyan tömörülés az Európai Parlamenten belül, hogy eurószkeptikusok. (Az előbb említett nemkedvespárt is oda fog tartozni amúgy.) Ez a demokratizmus netovábbja tényleg, hiszen ezek a jóemberek pont azért fognak harcolni az európai uniós képviselőség adta jogaikat kihasználva, hogy a kenyéradójuk minél jobban szétessen. Hogymikvannak.