Olyan

nagy kedvességgel invitálódtam Zsuka által a mondj hat lényegtelen dolgot magadról című legújabb körjátékba, hogy most aztán törhetem a fejem a hirtelen lényegessé váló lényegtelenségeken...Én már öreg blogger vagyok kérlek, részt vettem már pár ilyesmiben, s ha nem muszáj, akkor inkább elkerülöm mostanság, de nem azért, mert ünneprontó lennék, csak hát mindig arra gondolok, annyi más érdekes dolog van a világon önmagamon kívül. Szóvalakkor:
Egy. Nem vagyok csapatjátékos, messzire elkerülöm például a labdajátékokat is - néha pedig nincs szerencsém. Augusztusban ugyanis részt veszek egy anya-lánya focimérkőzésen, s most legalább tudjátok, milyen lényegtelen dolog miatt nem várom annyira az augusztust. (Ó, hadd essen az eső akkor...:)
Kettő. Nem szeretek telefonálni, jaj de mennyire nem. Persze, ezen lényegtelen dolog nem tart vissza attól, hogy azokkal, akikkel nem lehet másképp, így tartsam a kapcsolatot. ( S most legalább lelepleződött azon titkom is, miért nem vagyok soha elérhető a messengeren, vagy a skyepon...) S mikor a német mobilom csörren meg, néha még egy "Uram, irgalmazz"-ot is elrebegek, arra gondolván, ha már mindenáron fel kellett engem hívjon az a kedves ember, legalább lassú és érthető művelője legyen Goethe nyelvének...
Három. Nem vagyok egy kifejezetten small talk embertípus, de most legalább már nem irigylem azokat, akiknek ez semmilyen nehézséget nem okoz. S most elbizonytalanodtam, hogy létezik-e egyáltalán olyan kifejezés, hogy small talk, vagy én találtam ki, de hát igen, létezik, s ebben a pillanatban találtam egy olyan oldalt is, ahol állítólag megtanítanak ezen - ismeretlen társaságban olyannyira életfontosságú - képesség elsajátítására, úgy hogy az is lehet, hamarosan érvényét veszti ezen típusjegyem.
Négy. Nehezen tudom ám a hatot összeszedni, szerintem nekem nincsenek is lényegtelen dolgaim...
Öt. Többször is álltam már a blogozás abbahagyásának peremén, de ez mondjuk tényleg lényegtelen, mert eddig még nem tettem meg.
Hat. Most mennem kell ébreszteni a gyerekeket, s ez egyáltalán nem lényegtelen, mert olyan jó, hogy van kit ébreszteni...ha nem lenne, akkor is biztosan boldog lennék valamilyen formában, mert lényegtelen dolgok - így a hatodik pont végére már biztosan tudom - nincsenek, és hát nem az a lényeg, hogy mi adatott nekem ebben az életben, hanem hogy találjam meg az örülnivalót benne.