Egy ideje

gondolkozunk azon, hogy mi is legyen a lányok focizásával...Már több, mint egy éve járnak hetente kétszer edzésre, plusz majd' minden szombaton menni kell valahova mindenféle versenyekre. Na ez utóbbihoz nekem általában nincs kedvem és hát hol megyünk, hol nem. Aztán a heti két edzés előtti nyafogásokat is nekem van szerencsém végighallgatni, még akkor is ha tudom, mikor már ott vannak, akkor élvezik a játékot. Az egy év alatt az is kiderült, hogy az anyagének elöröklésének köszönhetően nem lesz belőlük sportoló vagy ilyesmi, de szerintem egy ilyen csapathoz való tartozás olyan dolgokat tanít meg a kicsiknek, ami szükséges egy értelmes élet szép megéléséhez - és itt nem a versenyszellem kialakítására gondolok, hanem olyanokra, hogy összetartás, meg kitartás, önbizalom kivívása egy csapaton belül, szóval ilyesmi hangzatos dolgokra...Másrészt azt sem szeretném, hogy ez egy kényszer legyen számukra. Milyen jó, hogy megint van min tipródni! Mindenesetre hamarosan itt a szünidő (még három hét), és addig eldöntjük, hogy ősztől folytatjuk-e vagy sem. Bárhogy is legyen, köszönettel tartozunk az elmúlt évért és felteszek néhány képet a szombati versenyek hangulatát megőrzendő...

A maci minden meccsen ott van...:)



Bemelegítés játék előtt...



Ma nem kellett elutazni, mert nálunk szervezték a versenyt. Ilyenkor mi anyukák sütivel készülünk, kávét főzünk, ilyesmi.



A csapatok, a bírók és egy kis kezdés előtti speech. :)



Egy mindenkiért, mindenki egyért...:) (Mindig is kíváncsi voltam, mi a csudát sutyorognak ilyenkor a csapatok)