Könnyekig

meghatódva tudnám sajnálni magam, ha akarnám, hogy lemaradtam a tegnapi budapesti Michael W. Smith koncertről...Ha keresztény zene, akkor nekem ő a number one. (Szeretem én módjával az orgonamuzsikát is félhomályos templomban, de hát ízlések és pofonok ugye.) Kérdeztem öcsémtől, hogy na, milyen volt, és a részletes beszámoló ugyan még várat magára :), de egy annyit odapötyögött, hogy "nagy buli volt..." :) Itt lehet olvasni amúgy egy jó kis leírást a koncertről és közben jó keresztényi magatartással próbálok örülni azoknak, akik ott lehettek.
Rengeteg kedvenc számom van, de most csak egyet teszek be ide. Ja, és ti tudjátok, de egyes zenéket csak fülhallgatóval, maximális hangerőn érdemes hallgatni. :)



Meg még egyet, Isten dicsőségére. :)