Egy ideje

szívesen olvasom Lackfi János verseit, nemcsak az övéit persze, vannak más zseniális kortárs magyar költők is s hála az internetnek, tudhatunk róluk, olvashatjuk őket...sőt, többet mondok, kapcsolatba léphetünk velük. Én megtettem s így született egy olyan vers, aminek én adhattam a témáját s ez is valami, nem? :) Kedvcsinálóként még bemásolok két kedvenc Lackfi-verset, hátha másnak is megtetszik. :)

Öt pár

Mikor az öt pár zoknit (együtt olcsóbb)
megvettem a mosolygó deresedő
kis kínaitól
semmi különös nem jutott eszembe
legfeljebb annyi: fura őszülnek ők is
fura hogy ilyen kínaiak
szóval amire mindenki gondol ilyenkor
ámde mikor nekiláttam
a zoknimosásnak
ha tizenöt vizet eresztettem
hát tizenötször
dőlt egyre dőlt a fekete lé fekete zoknit gyártani tehát egyszerű
végy egy fehéret fesd be feketére
de visszafelé ugyanígy
végy egy feketét mosd ki fehérre
íme a csekély emberi erő mozgatta
perpetuum mobile avagy Sziszifuszként
görgetem a gombócot a tiszta vízben
mely mire fölérek már mindig fekete
szóval a kis deresedő kínai
tudott valamit a hiábavalóságról
s tudását zokniba csomagolva át is adta nekem

Alma

Vettek pár láda almát
hogy majd tél végéig kitart
néha átválogatták
kiszedték a rohadtakat
s azokat ették meg előbb
kivagdalták a terjedő
erjedő barna foltokat
De mire elfogy egy adag
az ember újra válogathat
A téli hónapok alatt
nem ettek csak rohadtat