Vannak

olyan dolgok az életemben, amit vagy nagyon szeretek vagy nagyon nem szeretek csinálni. S van olyan, ami hol az első, hol a második kategóriába sorolódik. Például abban egyetérthetünk, hogy nagyon szeretek olvasni, mindenfélét és bármikor, s abban is egyetérthetünk, hogy a Bibliát is nagyon szeretem olvasni, ha viszonylag rendszeresen teszem, mert akkor valahogy mind többet szeretném tenni, de ha elszokom tőle, akkor lassan már nincs is kedvem elővenni. A Biblia egyszerűen más, mint a többi könyv, teljesen egyedi és nemcsak azért, mert önmagában egy egész könyvtárat jelent.
Mondjuk én -bevallom férfiasan,- még nem olvastam el elejétől-végig, bár egyszer nekifutottam, de aztán - lelkesedés megcsappanása okán - szépen abbahagytam. Nemrég vettem egy német fordítást és mostanában azt olvasom, és mivel azért általában emlékszem a magyar szövegre is, vagy megnézem, érdekes sokszor más megvilágításból látni ugynazokat a dolgokat. Az igazi az lenne persze, ha egyszer eredeti nyelven olvasnám, de nem táplálok reménytelen álmokat valami régmúlt nyelv megtanulásával kapcsolatban, mikor nyilván látom, hogy a nem túl nehéz németet sem fogom soha az életben normálisan beszélni, szóval maradjunk csak szépen a realitások talaján.
Ami most mégis arra késztet, hogy megint és újra nekivágjak ezen drága "lelki kenyér" végigolvasásának, az az a tény, hogy nemrég beszélgettem valakivel, aki már sokszor megtette ezt és meg is mutatta a szétolvasott Bibliáját, amit majd a lányának szándékozik örökségül hagyni. Engem ilyen személyes beszélgetések, a ragadós lelkesedés a másik ember arcán nagyon tudnak motiválni.
Közben keresgéltem a neten és találtam egyfajta útmutatást, ami segít, hogy ne maradjon ki semmi - ugyanis magamat nagyon is jól ismerve, tudom, hogy képtelen lennék az elejétől a végéig sorban olvasgatni, összevissza meg csak úgy lehet, ha azért van benne egy leheletnyi koncepció azért - és itt találtam is valamit, valami érdekeset éspedig: minden nap valamilyen más "műfajt" olvasok. Hétfőn a törvényeket ( Mózes), kedden történelmi eseményeket, szerdán zsoltárokat, csütörtökön a költészeti műveket, pénteken a próféciákat, szombaton az evangéliumokat, vasárnap pedig Pál leveleit. Szóval így. Ma kezdtem, s ha egy év múlva azt írom a blogba, hogy befejeztem, akkor azt jelenti, hogy nagyon kitartó és rendes voltam, ha nem, akkor is nagyon rendes leszek, mert én legalább elindultam.