Friday, December 10, 2010
10.
Erre a pillanatra tisztán emlékszem, mikor a gyerekek legelőször csodálkoztak rá úgy igazán a karácsonyfa szépségére. Enikő itt azért nem látszik, mert még csak négy hónap múlva fog megszületni. Hosszasan örültek a csillogó mindenfélének és beleharapdáltak a fán lógó mézeskalácsokba. Aztán arra már nem emlékszem pontosan, Szenteste vagy másnap töltöttük a délutánt a gyermekügyeleten, mert Sára nagyon beteg lett. Arra sem emlékszem, hogy tudtam ébren maradni éjjel tanulni a soron levő vizsgáimra. Csak ez a kép maradt meg és a nagy öröm a kicsi arcukon. Már most nosztalgiázom, hát jól is nézek ki...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
8 comments:
Kortól függetlenül nosztalgiázik az ember, azt hiszem. Főleg, ha ilyen szép emlékei vannak. :-)
Kedves Marta, ritkan kommentelek,de minden irasod olvasom.Es nagyon szeretem oket.Es koszonom.Eniko
Már a tavaly készült képeknél is nosztalgiázom...
:D
:) aranyosak... hogy ragyognak :0
Nagyon örvendek hogy ráakadtam a blogodra, szeretem olvasni az írásaid:)
Orvendek hogy megosztottad velunk!
Nemcsak azért mert magam is nosztalgiázós napokat élek mostanság, de nagyon örültem a tizediknek.
Is. :o)
nekem is nagyon jól esett... köszönöm!
Post a Comment