Egy évvel ezelőtt, emlékszem pont vasárnapra esett hatodika, és arra is emlékszem, egyedül mentem el istentiszteletre, kicsit mint mindig idegenül éreztem magam, mert én kicsit mindig idegenül érzem magam, és akkor mondták, álljanak fel akik aznap reggel semmit sem találtak a csizmájukban - én pont nem, mert hozzám mindig eljön a Mikulás - de felálltak vagy ötvenen és akkor ők mindannyian kaptak egy kis csokit, a prédikációra sajnos már nem emlékszem, de erre azt hiszem mindig fogok. Néha még azt is elhiszem, nem kell nekünk mindenáron idegenül éreznünk magunkat ebben a világban, nem azért mert jött a Mikulás, hanem mert Karácsonykor arra emlékezünk, Isten emberré lett, és akkor már csak emiatt is otthonos kellene legyen számunkra ez a hely.
Monday, December 6, 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
8 comments:
Drága Márta!Nem vagy egyedül,mert én is sokszor érzem magam idegenül ebben a világban....
...és hogy a lelkünk mélyén mennyire hasonlóak vagyunk a legtöbben, csak ezt nem mindig vesszük észre, amikor idegenül érezzük magunkat.
Jaj, de jó volt ez most nekem. :(
:)908172
Öööö, a számokat Peti üzeni! :)
Idegenül?
Igen!
...aztán odajön egyik gyerkő és kérdez/megpuszil/megsimogat vagy mesét kér és vége a rossz érzéseknek.
Gyakran van ez így.
A történet kedves! Szíven ütött.
Ma is elveszem ajandekom!Koszonom!
Peti. :)))))))) Én ennél elvontabb vagyok, de azért köszi. :)))
Köszi, hogy írtatok.
Post a Comment