Süteményt és pizzát sütöttem Bärbel gyerekeinek a héten, mert ő napokig mind csak dolgozott és nem tudott hazajönni a nagy hó miatt. Ó, hát nem kellett volna!, mondta ő tegnap, mikor jókedvűen becsengetett egy szál piros amarilisszel hozzákötve kis fenyőgallyal megköszönni, ó, hát nem kellett volna!, mondtam én örömmel, mert szeretem a szokatlan virágcsokrokat. A mi mindennapi boltosmesénk* ma is megadatott, gondoltam magamban a szívélyes parolázások közepette.
Szép, jó és békés negyedik adventvasárnapot!
* ( Boltosmesék, Mosonyi Aliz)
Sunday, December 19, 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
7 comments:
Neked és Nektek is!
a szokatlant és a meglepetésszerűt, az az igazi, úgy hiszem
Viszont kivanom szeretettel!
azt hittem, megmutatod a kis csokrodat...
Szívet melengetőeket írsz, minden nap elolvasom. Köszönjük. Neked is szép ádventet!
Nagyon finomak és kedvesek a bejegyzéseid!
...és tudom, hogy tudod, hisz annyiszor, annyian leírtuk már, de muszály most újra: szeretem az írásaidat, köszönöm Márta! :-)
Én is köszönöm...
Post a Comment