Sunday, December 19, 2010

19.

Süteményt és pizzát sütöttem Bärbel gyerekeinek a héten, mert ő napokig mind csak dolgozott és nem tudott hazajönni a nagy hó miatt. Ó, hát nem kellett volna!, mondta ő tegnap, mikor jókedvűen becsengetett egy szál piros amarilisszel hozzákötve kis fenyőgallyal megköszönni, ó, hát nem kellett volna!, mondtam én örömmel, mert szeretem a szokatlan virágcsokrokat. A mi mindennapi boltosmesénk* ma is megadatott, gondoltam magamban a szívélyes parolázások közepette.
Szép, jó és békés negyedik adventvasárnapot!

* ( Boltosmesék, Mosonyi Aliz)


7 comments:

kastanie said...

Neked és Nektek is!

zazálea said...

a szokatlant és a meglepetésszerűt, az az igazi, úgy hiszem

iri said...

Viszont kivanom szeretettel!

Kriszta said...

azt hittem, megmutatod a kis csokrodat...

varildiko said...

Szívet melengetőeket írsz, minden nap elolvasom. Köszönjük. Neked is szép ádventet!

Thea said...

Nagyon finomak és kedvesek a bejegyzéseid!
...és tudom, hogy tudod, hisz annyiszor, annyian leírtuk már, de muszály most újra: szeretem az írásaidat, köszönöm Márta! :-)

márta said...

Én is köszönöm...