az utolsó pillanatban elkattintott családi csoportképeket, maradjon mégis valami kézzelfogható. Majd elővesszük, mikor öregek leszünk és mondjuk: emlékszel, az volt a fiatalság. Ezeket a fotókat is gyüjtöm, nem mutogatni, ahhoz túl személyesek. Egyáltalán nem baj, hogy látszik jobboldalt a kisasztalon a rumli, vagy hogy belelóg a harmonikusnak szánt összképbe egy kinyújtott nyelvecske, morcos kis arc, behunyt szem, mittudomén. Ilyenek vagyunk. Ahányan, annyifélék, egy fényképnyit kihasitva éppen abból a tér és idő adta dimenzióból, ami nekünk adatott. Szerettem ezt a karácsonyt nagyon, köszönöm szépen.
(ui1.A kapott könyvekkel pedig elvagyok egy ideig, elmentem olvasni, majd jövök.)
(ui2. Szeretettel köszöntöm az összes kétszáz olvasót. Köszönöm a bizalmat, nem biztos, hogy meg fogom tudni hálálni. )
7 comments:
Ez nagyon tetszik:"egy fényképnyit kihasitva éppen abból a tér és idő adta dimenzióbó"
Gratulalok a 201 olvasohoz.Megerdemled, s nemcsak!!!!
Edward Hopper világítótornyával kívánok Neked és minden olvasódnak boldog új esztendőt!
Áldott, boldog, békés új évet kivánok Neked és szeretteidnek!!
És még irjááál!!!!:)
Én meg köszönöm az adventi bejegyzéseidet!
Most már 202! :)
igen, a családi karácsony, az a meghitt, békés légkör, amikor együtt mindannyian tudunk örülni az ajándéknak, egy apróságnak... és az Úr Jézusnak aki láthatatlanul, de olyan reálisan ott van velünk...
ez szép! Kívánok továbbra is nektek meghitt ünnepet! Sokat gondolok rátok, Mártám..
Szeretem a világítótornyokat...:)
köszönöm, hogy írtatok..
Post a Comment