(Charles Dickens, Karácsonyi ének)
Sétálni szeretnék én is így, mint Scrooge, talán korcsolyázni is, kenyeret sütni, egyszerű és tiszta szívvel jelen lenni a mai napban. Még reggel van, még vannak illuzióim s nem is nagyon félek ha estére mégis összetörnek, mindenféle dráma nélkül mehetnek a cserepek abba a dobozba, melynek materiális megfelelője ügyetlenségem kézzelfogható darabjait őrzi csésze és tányérdarabok formájában, hogy majd, valamikor a messzi jövőben mozaik legyen belőlük, színes mementót állítva érdekes, pótolhatatlan életemnek.
6 comments:
mindig sikerül neked engem elvarázsolni irásaiddal!Köszönöm!!!
Ez az idézet!!!!!!....Észre sem vettem még a könyvben!:( Tegnap újra a kezembe került.....Most egyhalomba rakom azokat,amiket el szeretnék olvasni....
E kepek is mint valami elettoredekek!
Én is sétálnék, én is korcsolyáznék és ki tudja mit még. Rájöttem, hogy unatkozom a saját filmemben. Szeretnék új dolgokat, ami igazán az enyém, ej, nem mindig csak a konyha, a rendrakás...
A korcsolyázás nem jött össze, de egy icipici séta igen, nehéz mikor ötön ötfélét akarunk és olyan pillanat nincs is, mikor mindenki elégedett. (Minimum egy gyerek mindig nyafog, vagy ha nem, akkor én nyafogok.) Azt nem is szabad, hogy mindig csak a konyha, én néha hagyom az egészet, aztán újra kezdem, jó kis hely az. :)
Nekem is van ilyen dobozom:) De én még megsiratom az összetört napokat, pedig nincs is olyan kevés...
Post a Comment