Sunday, December 5, 2010
5.
Én tudom milyen az, mikor összetörik egy nap, egy csésze, egy álom, az önmagamról alkotott szép(ítgetett) kép, mondanám is sokszor, nem az vagyok akinek messziről látszom, de maradjunk inkább annyiban, hogy tudom. Ez értékes tudás és nem olcsó az ára. Azért (is) van szükségem rá, hogy meg tudjak érteni másokat. Egy nem könnyű nap végén s egy egészen új elején írom ezt a korai adventi bejegyzést, legyen mit olvasni a második mécses meggyújtása mellé. Békés, szép vasárnapot kívánok, mindenkinek.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
9 comments:
Köszönöm, Márta!
Legalább képzeletben pótoljuk azt a csészét ezzel! :)
Igen...a blogélet egyik nehézsége is ez.
Szeretem a valóságos embereket, akik őszinték, mert ez átjön hamar. Aztán az ilyen emberektől könnyű elfogadni a szépségeket és jóságokat, mert valahogy érezni, hogy nem takargatják a nehézségeket, hibákat, problémákat sem, mert nincs rá szükségük.
És ráadásul az egészet olyan derűsen és könnyedén teszik.
Na, ezért is járok ide.
Hidd el, sok minden átjön. Szép vasárnapot.
viszont kivanjuk :)
"Istentől kapott hivatásodban, munkádban melyet Isten rád bízott, megszentelődhetsz, megtisztulhatsz és megtapasztalhatod, hogy milyen édes és gyönyörűséges már itt ezen a földön a szeretet útján járni. Lehet, hogy a feladataid, mint óriási malomkövek megőrölnek, de ne félj, mert a minden napok tüzében Krisztust hordozó kenyérré válsz..." Böjte Csaba
Ez nekem ma reményt adott. Az adventi ajándékaidért küldöm picit viszonzásul.
Kerdem en mennyire lehet szepitgetett ez a kep, mert semmikepp sem johetnek elo ilyen ertekek onnan ahol nincs ertek!Nehany szo , s megis ennyire frissito!Ma is koszonom.S viszont kivanom kedves Marta!
Viszont kívánom!:)
Köszönök mindent..
Post a Comment