Monday, December 20, 2010
20.
Megkaptam az első karácsonyi ajándékomat. Egyáltalán nem számítottam rá... Személyesen csengettek be átadni, csodaszépen becsomagolt kis ajándékot. Én "csak" egy öleléssel tudtam megköszönni. Egyrészt mert minden szívből jövő ajándék önmagában létező és viszonozhatatlan, másrészt mert a világért sem rontanám el az ajándékozó örömét azonnali viszontajándékkal.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
Jééé, azt hittem, csak nekem esik rosszul, ha egyből viszonozni akarják a gesztust, de úgy látszik, ez mégiscsak általános lehet... Akkor vajon miért?
Veled örülök.:o)
Csodálatos ember vagy, hogy figyelsz arra is, a másik is nagyszerűnek érezhesse magát:)))Mekkora nagyjó dolog váratlanul betoppanni, és nem várt örömöt adni:))))
Hozzam is bekopog Marta mindennap egy ilyen csodas ajandekkal!Koszonom!
:)
Gira, ez azért van szerintem, mert általában az emberek csak a maguk szempontjából néznek és nem szeretnek "tartozni". Pedig ez nem így működik.
Post a Comment