Thursday, December 3, 2015

3.


Soha semmi miatt annyit panaszkodni, sóhajtozni, szemet forgatni, időt húzni mint a zeneórák miatt, nem lehet. Szerintem.
Azon heti fél órák miatt, igen.
Plusz az itthoni gyakorlások.  Plusz a zenekari próbák. Plusz a Christkindlmarktok.
Hosszú évek óta hallgatom, valamelyik reggel is az autóban, hol türelmesen, hol türelmetlenül, hisz nekem majd' két órát kell dolgoznom, hogy egyetlen kisasszony heti zeneóráját kifizethessem, de ennyi év után úgy tűnik, végre eszembe jutott a tökéletes válasz
- nem mintha lenne remény rá, hogy megértik végre, vagy remény rá, megértem végre, az életet sújtó nehézségek mibenlétét, okát, célját lehetséges esetleg kicsit más szemmel, szívvel, lélekkel is szemlélni, mint általában szokás  -
szóval egyszer csak eszembe jutott kora reggel, vezetés közben, hogy:

és arra gondoltatok-e már, hogy mindezt, ami miatt ti annyit jajongtok, mi igazából ajándéknak szánjuk, semmiképpen sem büntetésnek?

8 comments:

Piroska said...

Igen... Ilyen egyszerű... Minden csak hozzáállás kérdése :)
Köszönöm, hogy megfogalmaztad...

Katalin said...

ajándék , igen, az, dupla, sőt tripla ajándék, amikor zene, (vagy tánc) tudást adunk - segítünk adni - nekik, hogy szebb legyen az életük, és nem utolsósorban ettől majd ők is tudjanak, az így megszerzett készséggel, ajándékot adni, szépet, értékest, jót...:)))
de ez csak az egészen kicsigyerek(Bogi)szívűeket tudja örömmel eltölteni,és ujjongva átélni, mert mi más oka lehetne annak, hogy a "minden héten menni kell" művészi torna valami csodálatos öröm, és a megszerzett tudást bámulatos kitartással akarja csiszolni, és megmutatni :))

tubaroza said...

M,

Nem olyan régen követem a blogodat. Pontosan emléksze a szombatra amikor először ide tévedtem, mert annyira tetszettek a képek és gondolatok, hogy egyben végig olvastam a blogot.Olyan volt mint egy falat kenyér főleg most adventben!Hálás vagyok, hogy VAGY! Felvettelek a blogomra és a facebook oldalamon is megosztottam a blogodat, mert erről másnak is tudnia kell

matkom said...

Az én fiacskám a matematika tehetséggondozásra fúj, mint macsek a kutyára. Egyik nap én is azt taglaltam neki, h ez egy ajándék, megtiszteltetés.Mire ő: egy csokinak jobban örülnék...(8éves) Kedves Márta! Nagyon vártam az adventet, mert szerettem volna minél hamarabb olvasni soraid. Olyan szépen írsz, hogy amikor a rengeteg különóra után lerogyok a laptopom elé, szinte érzem, hogy ahogy olvasom soraid folyamatosan simulnak a ráncok a homlokomon. Köszönöm szépen! Jó egészséget, szép várakozást kívánok! :)

Gál Edith said...

Kedves Márta! Minden sorod nekem is AJÁNDÉK!!
KÖSZÖNÖM!
ÁLDOTT, BÉKÉS VÁRAKOZÁST NEKTEK!

márta said...

Köszönöm nektek!

Éva said...

Mi is Neked!!!

Csipkerózsa said...

Napok óta olvaslak zugban, és bár mindent végigolvasni még nem volt időm, és most a lelkem is túl tele van mindennel, hogy ennyi csodát még elbírjon egyszerre, sokat kaptam, kapok Tőled nap, mint nap.
Sosem volt még ennyire szükségem a nyugodt, világos gondolatokra, a belső rendre, békére, mint most, és köszönöm Neked, hogy segítesz rendet tenni magamban.