A mai napomról az az évekkel ezelőtti eset jut eszembe, mikor váratlanul toppant be valaki hozzám, s annyira leírhatatlan káosz uralkodott éppen a kicsiny lakásban, ahol akkor laktunk, hogy úgy kellett elmosnom két csészét a teához, s úgy kellett letakarítanom zsebkendőnyi területet az asztalon, hova lerakjuk a bögréket.
Tessék, ez vagyok, így vagyok, Isten hozott a világomban... - mondtam.
Miután elment, ragyogóan kitakarítottam, de hiába vártam-vártam, nem toppant be akkor már váratlanul senki.
Könnyű akkor írni, beszélni, vendéget fogadni, mikor minden a legnagyobb rendben. Mikor jó a kedv, okos a gondolat, ragyog az ablak s vállra száll az ihlet madara.
De hát, de hát... Nem tudok ma adni semmi mást, csak két éppen elmosott csészét s egy zsebkendőnyi sebtiben letakarított területet az asztalon.
Tessék, ez vagyok, így vagyok. Isten hozott a világomban.
12 comments:
:) <3 koszonom!
Mivel nehéz megvalósítani a hozzád való betoppanást, ezért ide toppanok be - nap mint nap :)
Már nagyon vártam, és most nagyon jól esik a tudat, hogy ez másnál is így van!!
Igen, van úgy, hogy az ember nem kíván vendéget, főleg nem olyant aki csak évente látogatja a házad táját... És pont akkor fog betérni hozzád...amikor alig találni egy " zsebkendőnyi" szabad helyet... Ilyenkor véletlenül sem olyan vendég jön aki jár hozzád gyakran, aki ismeri a kis családodat...
Köszönöm Márta!
Köszönöm Márta, hogy írsz nekünk - nagyon bátorító. A mai képet elmentettem háttérképnek. Csodás a hangulata. Hédi
Így lesz a legtökéletesebb. :)
Mindig úgy érzem, hogy a semmiből is csodát tudsz teremteni, az ihlet és idő hiányát legyőzve is itt hagysz nekünk valamit, amiből mi töltekezünk.
agyon szeretlek Márta ♥
(Alt3)
És néha mégis úgy esik a legjobban az a tea, kávé, mikor váratlanul jön valaki, káoszba, rendetlenségbe, de mégis olyan jó, hogy jött, hogy gondolt ránk. Vagy éppen mi érünk így oda valahová, valakihez.
Köszönöm. Ismét.
Te millíóval többet adsz nekünk mint két bögre teát! Mélységes reményt, szeretetet, türelmet és csodálatos, káprázatos képeket ajándékozol nap mint nap nekünk. Akkor is ha egyik napról a másikra, de élet van benne. Szeretettel gondolok minden nap rád, akkor is ha nem sikerül napireden blogodra látogassak, de szerncsére ott van még a féjszbuk is .-)Puszikállak Lenke
Ez mindenkivel megtortenhet,de igy leirni csak te irod
Így vagyok most. Lelkemben alig két bögrényi hellyel, koszok és rendetlenségek közepette, melyeket többnyire magamnak csinálok kreálás közben.
Fonalgombócok, gyöngyök, mindenek szanaszét.
S én bámulom a kertet, kelni kéne, rendezni, tervezni, nyüzsögni, sajnálni magam a sok dologért.
S most a nagy csendben, a semmi sürgetésben csak arra tudok gondolni, hogy a legszeretettebbemnek (jé kipirosítja a helyesírás ellenőrző) ma lesz a ct-je, holnap a születésnapja, s otthon három apróság várja anyát, hogy vajon lesz-e közös karácsony.
Lányok - húzzuk be a féket, akár csak egy pillanatra és gondoljunk hálával azokra a napokra, amikor nem volt semmi, csak munka, csak fáradtság, csak egyszerű élet...
Post a Comment