Bonhoeffertől, azt hiszem, mindent elolvastam, amit csak találtam.
Az adventi hajnalok évek óta kávéval indulnak, és csenddel. Előveszem tíz percnyire a kötetet, miben a börtönben írt levelei, versei vannak összegyűjtve, odahúzódom egy gyertya vagy karácsonyi égősor fényéhez.
Ünnep van. Nem azért számolom a napokat, hogy mikor érek már a végére, hanem mert szeretném legalább ilyenkor megállítani a sietést, legalább annyi időre, míg kimondom a számot, hogy tizenhét.
Szóval Bonhoeffer. Nem ír ilyen leveleket ma senki már. Olvasom az övéit, hogy ne gondolattalanul induljak neki egy-egy újabb napnak.
Ma sokáig azt hittem, péntek van már. Bíztattam magam munka közben, hogy na még két órán át, na még egy órán át adjak bele mindent, aztán. Aztán rájöttem, még nincs vége a hétnek. Nem lesz még szabadság, jövő héten is utolsó percig menni kell, s nehezebb, mint valaha. Elfáradtam. S folyton csak esik az eső.
Mégis ünnep van. Fények tükröződnek a tócsákban, miken átugrálok vagy belelépek, könyveket cipelek a piros táskámban, sosincs időm olvasni, de a barátait nem hagyja csak úgy otthon az ember, s az adventi út idén is, pont mint minden évben, számomra szebb, mint valaha.
10 comments:
Hmmm, éppen Bonhoeffert olvastam, és készültem neked megköszönni, hogy felhívtad rá a figyelmem. Véletlen egybeesés?
Nálunk pedig Bonhoeffer idézet volt az ajándékba kapott kalendáriumban.
Én meg s e m m i t nem olvastam még tőle :(
megnyugtat, és táradul szegülök a "Nem azért számolom a napokat, hogy mikor érek már a végére" élménybe
ajándékul pedig ideírok egy Bonhoffer idézetet, neked, és mindenkinek, akit érdekel:
„A szentestén nagyon erősen gondolok majd Mindannyiótokra, s szeretném, ha elhinnétek, hogy én is nagyon boldogan töltöm itt el azt a néhány órát, és nem fogom búnak ereszteni a fejemet. […] Hogy mi mindenért adhatunk továbbra is hálát, az csak akkor tudatosodik bennünk, ha belegondolunk, hogy annyi ember milyen borzalmakon ment keresztül az utóbbi időben Berlinben. Ez a karácsony bizonyára nagyon csendes lesz mindenütt, s a gyerekek sokáig nem fogják elfelejteni. De sokan talán éppen most fognak először ráébredni a karácsony igazi jelentőségére.”
Nagyon szép ez a B.-idézet.
Ráadásul édesanyám is meg én is azt hittük, hogy már péntek van.. Szerintem az is lehetett, csak elszámolták. ;)
Eszter, péntek van!!
A könyvtárba tegnap négy olvasó rontott be azzal, hogy miért van kint a zárva tábla, hiszen pénteken korábban nyitunk :-) Úgy látszik péntek volt a levegőben...
Már senki sem teljesen normális. :)
Koszonom , hogy felhivtad ra figyelmem
Jót nevettem azon, ahogy megfogalmaztad a pénteki hangulatot, ami a hét bármely napján jelentkezhet. :)) Rengetegszer járok így én is.
Post a Comment