Ha a karácsonyra való készülődés alatt folyamatban lévő nagytakarítás, csomagolásra váró ajándékok és megírt, postára adható képeslapok értendőek, nem leszek én akkor készen soha többé már.
Beleolvad az új hét a régibe, mintha nem is lett volna - mert hogy nem is volt - megállás.
Van: koránkelés, a tudat, hogy csak este látjuk egymást újra, év végi hajrá az irodában, beteg kisasszony az ágyban, titkárnő hangja a vonal túloldalán, időpont az autószerelőnél.
És van még: forró kávé, hajnali vers az adventi kalendáriumban, hosszú-hosszú ölelés a fürdőszoba ajtaja előtt, termosz tea és keksz ágy mellé odakészítve a kisasszonynak, összeterelt gondolatok, mire odaérek az íróasztalomhoz.
A gyerekek fülében zene s külön kis világok, míg beérünk a városba. Nem kell úgy tennie senkinek, mintha boldog lenne, hogy hétfő van, hogy szürke az ég, szürke a táj, szürke a kedv.
Odaérve megállok egy pillanatra. Azt figyelem, hogyan tükröznek vissza a szürkeségnek karácsonyi fényeket a néptelen, nedves utak.
Ez itt egy kicsi város.
Kicsi vagyok benne én is, jelentéktelen.
Nem látta senki, ahogy ott álltam, nem tudta senki, mi szépre gondoltam.
8 comments:
A bejegyzésed után én is csak szépre gondolok...
Mielőbbi gyógyulást kívánok a kislányodnak!
Pedig minnél többen kéne tudják ... de tudom, hogy megafonnal nem állhatsz ki a főútra!
Gyogyulast a kisasszonynak
Mikor a hajnali hidegben elgémberedett ujjakkal beszénáztam a kecskéknek, birkáknak, és jöttek álmosan, kicsit talán morcosan is a hidegtől, de azért kedvesen megbökdöstek meleg, párás orrukkal, nos, akkor én is csak álltam, és valami hihetetlen, szépséges melegség öntött el. Valami igazi, adventi melegség...
Amikor olvasom a soros GYÖNGYSZEM-edet, nem tudom megakadályozni, hogy meg ne álljak, és meg ne hajtsam a fejem előtte, és el ne érzékenyüljek...nem tudom nem úgy érezni, hogy sosem fogok tudni ilyen szépen fogalmazni, ilyen szerényen kimondani fontos dolgokat, így, ilyen szeretve tanítani
♥
...mert tanítasz minden szavaddal, a lényeddel,
én meg csak csodálom (és mindig is fogom), hogy NEM MONDOD KI, hogy "hálát adok", úgy adsz hálát, nem bírálsz, nem panaszkodsz sosem (semmiért), csak szerényen megéled, amiben vagy és építesz vele, mutatod, hogy lehet így is,
így lehet, ...így érdemes csak
Kedves Katalin, gyönyörűen megfogalmaztad azt, amit én is éreztem Mártával kapcsolatosan! Igen, én is éppen így látom!!
Köszönöm, Márta!
Áldott várakozást Mindenkinek!
erdemes volna kiadni az irasaidat ,novella formaba annyira tanulsagos .egy ismeretlen csodalo aki sokat tanul innen .(mady}
Post a Comment