Vannak fárasztó emberek. A minap oly klienshez volt szerencsénk, - nagyon hangosan beszélt, pont azon a frekvencián, hogy kezd az ember apránként megbolondulni tőle, parancsoló, ellentmondást nem tűrő hangon, mindezt órákig - kitől mindannyiunknak megfájdult a feje az irodában. Hazajőve csak végigdőltem az ágyon, a kolléga pedig, aki személyesen foglalkozott vele, másnapra szabadnapot vett ki. Komolyan.
Ilyen napokon tudom igazán értékelni
az itthon békéjét
a gyorsan elkészíthető, egyszerű, anyabarát ételeket: legyen áldott a spagetti s a paradicsomleves receptjének feltalálója
a gyertyák fellobbanó lángját a konyhaasztalon: ne kelljen még villanyt felkapcsolni a gyorsan sötétedő délutánban
az egyszerű darab papírt, ceruzát, vízfestéket
a kedves barátot, ki majd postaládáját - melybe folyton csak számlákat és reklámújságokat dobálnak be - kinyitván, egyszer majd talál egy régimódi, szívvel-kézzel írt karácsonyi levelet, tőlem, még nem tudom, mit írok bele, de a végére egészen biztosan azt, hogy
szeretettel a messzi távolból:
márta
3 comments:
:) mindig... Mindig... Örökké... Folyton folyvást... Veled ébredek :) és veled is alszom el... A gondolataid táplálnak, felvidítanak... Egyszerűen szükségem van rájuk...
Egy ilyen karácsonyi levélnek -ha kapnák- nagyon- nagyon örülnék! :)
Itt vannak az én ébresztő, napjaimat tápláló. estéimet szebbé tevő adventi sorok.
Post a Comment