Ahogy kinézek így írás közben az ablakon, látok az esőben egy dombot, a dombon egy nagy fát, a nagy fa majd' minden ághegyén egy-egy rendíthetetlenül üldögélő hallgatag madarat. Képeskönyv az élet.
A karácsonyi ajándékok beszerzéséhez idén semmi, de semmi kedvem. Gyermekeim apjának szerencsére igen. Remélem, én is kapok azért valamit. Tegnap bevittem a kisasszonyokat a városba, ajándékokat beszerzendő, s majd' két órán át vártam rájuk egy padon a bevásárlóközpont közepén. Nem csináltam semmit. Nem olvastam, nem írtam, nem vásároltam. Nem és nem. Az jó lesz, ha idén én magam leszek az ajándék?
Mindenütt mennyi meghívás az örömre! Megszokott kis útjaim mentén, véges szókincsem, időm, lehetőségeim, erőm közepette mégis mennyi gazdagság! Megrepedt nád voltam és nem törtek teljesen ketté. Füstölgő mécses, mit nem oltottak teljesen ki.
Reggeli imáim mind rövidebbek, mind nehezebben megy az ébredés, olyasmik, mint telefonomban a gyerekek üzenetei. A maira jól emlékszem még:
Köszönöm a fényeket,
nagyon szeretlek.
9 comments:
Jó lesz :)
Bízom, hogy a nádszál épségben marad - most mást nem is kívánok, és soha többé nem kívánok mást!
én is köszönöm:)))
a fényeket is :))
Oh, igen, milyen nehéz is úgy ülni valahol tétlenül várakozva, hogy nem olvasok, nem kötök, nem csinálok semmit. Kényszeríteni kell rá magam. De azután jó :)
Szépségesen rövid üzenet! És igen, képeskönyv az élet. Ez nagyon jó!
Sok erőt neked, Màrti ♡
♡ ahh, hogy csinálsz ♡ ilyen ♡ szívet????, én csak ilyet ♥ tudok: ♥
a telefonomon van ilyen kis cucc :)
"such kis cucc"? :))))))))))))))))
nagyon jó humorod van:)))
szeretem a szójátékokat, és a könnyed humort,
más azt mondaná: áh csak egy kis semmiség, vagy, ilyen van a telefonom...
ezen percekig kuncogok :))))
Post a Comment